Századok – 1996
Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191
1200 PAJKOSSY GÁBOR IRATKÖZLÉS 1. 1834. november 25. Pozsony Kölcsey és Eötvös Mihály Kölcsey fogalmazta előterjesztése Szatmár megyéhez Előteijesztés a Megyéhez Posony, November 25-d. 1834. Tekintetes Rendek, Szívünk mélyében hordjuk a tiszteletet, mellyel a Tekintetes Rendeknek tartozunk, szívünk mélyében a hálát, mellyel a reánk ruházott, megbecsülhetlen bizodalomért örökre kötelesek vagyunk; s egyfelől ezen tisztelet és hála által vezetve, másfelöl a Tekintetes Rendek iránti hűségre tett szent esküvéstöl köteleztetve: a Tekintetes Rendektől venni szokott útasításoknak engedelmeskedni mindeddig, valamint örömünknek tartottuk, úgy megszeghetetlen tartozásunknak ismertük. Kedvező sorsunk úgy hozá magával, hogy az eddig folytatott országgyű lési tanácskozások alatt útasításaink saját elveinkkel s meggyőződésünkkel szerencsés egyezésben állottak; s nevezetesen az úrbéri munkálat folytában előbb a főrendekkel, azután a kormánnyal tartott küszdéseikben küldőinkre és lelkiismereteinkre egyiránt támaszkodhattunk. Mennél boldogabbak valánk e helyzetben: annál váratlanabb gond lepte meg kebleinket, midőn a Tekintetes Rendek által e folyó hónap 10-dik napján készített s az úrbéri czikkelyeket tárgyazó pótló útasitás felöl értesíttettünk. Az úrbéri V czikkely 2-dik szakaszában megállított örökös megválthatás s az adózó nép személyes és vagyonbeli bátorságáról hozott VIII-dik czikkely olly elveket foglalnak magokban, mellyekért két esztendő lefolyta alatt mind a főrendekkel, mind későbben a kormánnyal csüggedetlen s egész elszántsággal küszdöttünk; mivel azokat az egész Haza boldogságára elkerülhetlen szükségesnek változatlan meggyőződéssel hittük; mivel azoknak igazságos voltok felöl lelkeinket egészen elfoglaló érzelmek támadtak fel benünk. Most, midőn a Tekintetes Rendek ezen érzelmekkel ellenkező útasítást adni jónak látták: két esztendős pályánkat egyszerre kettévágva szemléljük, s azon gyötrelmes helyzetben találjuk magunkat, mellyben az útasitás iránti hűség és lelkiismeretünk szózata közt úgy kell választanunk, hogy ha egyiket követjük, a másiktol szíveinket vérrel leszünk kénytelenek elszakasztani. Illy állapotban nincs más mód, mint a Tekintetes Rendek kegyességéhez és bölcsességéhez folyamodnunk, könyörögvén, hogy következő alázatos előterjesztésünket figyelembe venni méltóztassanak. A Tekintetes Rendek tisztelve említett útasításában az V és VIII. czikkelyeken kivül az irtásokrol szolló III. czikkelyröl s a IV czikkelynek a restelkedő jobbágy büntetését tárgyazó 6-dik pontjárol28 is tétetik szó. Az irtásokat ami nézi, mi az országos felírásban foglalt szerkezetet mindég homályosnak hittük, s félvén, hogy e homály bírói önkéjes magyarázatokra fog alkalmat szolgáltatni; s ezen önkéjes magyarázatok nemcsak a jobbágyi, de a földesúri birtokot is örökösen bizonytalanná, s a Királyi Helytartótanács mindenkori tetszésétől függővé teszik: azon szerkezetnek elejétől fogva ellene voltunk; s elejétől fogva bizonyos időszak
