Századok – 1996
Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191
KÖLCSEY KÖVETI LEMONDÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1193 mánypártiak által alkotmányellenesnek minősített beszédében Csepcsányi Tamás békési követ —, s jobbnak látta volna az országgyűlés eloszlását, mint „ilyen állásban, a kormánynak ily befolyása mellett oly törvényeket alkotni, minőket a kormány ezen az úton előnkbe szab".9 A szatmári követutasítás megváltoztatásával előbb sem Reviczky, sem Wirkner nem számolt. Kende Zsigmond, a megye első alispánja azonban — miután október 14-én azt jelentette, hogy a megye következő közgyűlése december 9-én kezdődik —, október 26-án már arról értesítette a kancellárt, hogy Vécsey Miklós főispán a megyébe érkezett, „s a 9-d. decemberi közgyűlésünket bé nem várhatván, némely sürgetősebb tárgyaknak saját elnöksége alatt lehető elintézése végett" november 10-ére közgyűlést írt ki.1 0 (Egykorúlag vitatták, szabályosan történt-e a közgyűlés összehívása, azaz megtartotta-e Vécsey az előírt tizenöt napot.) A Joseph Graf Sedlnitzkynek, a Polizeihofstelle elnökének alárendelt országgyűlési titkosrendőrség úgy tudta: Vécseyt Mailáth Antal gróf instruálta a teendőkről, ami könnyen hihető, hiszen a zempléni főispán — mint láttuk — be volt avatva az akcióba, és tanácsaira, személy- és helyismeretére Reviczky rendszeresen támaszkodott.11 A közgyűlés — a követek október 26-i jelentése kapcsán — három pontban fogadott el pótutasítást: a megye a robotot elmulasztó jobbágyot az országgyűlés eredeti (az uralkodó által viszont enyhített) javaslatánál szigorúbban kívánta volna büntetni, az örökváltság és a jobbágyok személyi és vagyonbiztonsága kérdésében pedig a királyi rezolúció pártolását kötötték követeik lelkére.12 Kölcsey november 17-én keltezte és másnap küldte el újabb követjelentését, amelyben arról számolt be, hogy alakult a nyolc úrbéri törvénycikk sorsa az október 16. és november 17. között lezajlott országos ülések vitája során. „E szerént szerencsés vagyok a Tekintetes Karoknak és Rendeknek jelenteni, hogy az úrbér az első országos vitatáson ezúttal keresztül ment, s a királyi válaszból sok jó elfogadtatván, a három nevezetes czikkely (V VII, VIII.) pedig előbbi állásában meghagyatván" — összegezte a lényeget a jelentés végén egy nyomban ki is húzott mondatban. Kende Zsigmondhoz másnap, a követjelentés kísérőleveleként elküldött leveléből kitűnik, Szatmárból visszatérő követtársa, Eötvös Mihály már „előhíreket hozott az akkor még meg nem történt november 10-i gyűlési roll".13 Kölcseyék vélhetően a Pozsonyba visszatérő Vécsey főispántól vették kézhez megváltoztatott utasításukat. A titkosrendőrség szerint Kölcsey több napon át távol maradt a kerületi ülésekről (amelyek a főrendi tábla visszautasító válaszai nyomán újból az úrbéri törvényjavaslatokat tárgyalták), és írással foglalatoskodott.14 A követeknek a megyéhez címzett előteijesztése, amelyben az eredeti utasítás helyreállítását kérik, november 25-ére készült el. Kölcsey annak figyelembe vételével fogalmazta meg az előteijesztést, hogy azt — a megyei ügymenetnek megfelelően — a közgyűlésen felolvassák, s ezt követően döntenek róla a jelenlévők. Az új utasítás nyomán — írta Kölcsey — „két esztendős pályánkat egyszerre kettévágva szemléljük, s azon gyötrelmes helyzetben találjuk magunkat, mellyben az útasítás iránti hűség és lelkiismeretünk szózata közt úgy kell választanunk, hogy ha egyiket követjük, a másiktol sziveinket vérrel leszünk kénytelenek elszakasztani". Ebben a helyzetben fordul előterjesztésével a megyéhez. A szöveg mindvégig feltételezi, hogy a követeket és
