Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1173 tározó orosz félelmet nem vette eléggé figyelembe. Most meg abban tévedett, hogy a „königgrätzi relfexet" továbbra is fontos hatótényezőnek tartotta, és azt hitte, hogy a magyarok teljes azonosítják külpolitikai érdekeiket Németországgal. Va­lójában, amint ez a pesti francia főkonzul jelentéseiből is kiderült, Magyarorszá­gon most is erősebb volt a francia-szimpátia, mint a német barátság,357 az oro­szokkal szembeni averzió újra és újra megmutatkozott,35 8 és az sem szei-zett híveket Bismarcknak Magyarországon, hogy a nagy várakozások ellenére,35 9 a német külpolitika 1871 után is Oroszországhoz igazodott. A kritika csak azért nem volt olyan hangos, mint korábban, mert Andrássynak bizalmat előlegez­tek.36 0 A már Beust által kezdeményezett és Andrássy által szorgalmazott német orientációnak nem a magyarok voltak az elsődleges támaszai, hanem az osztrák­német liberálisok. Bismarck egész magyar-teóriájában csak az állta meg igazán a helyét, hogy Magyarországról 1871 után nem kapott volna támogatást egy olyan külpolitika, amely a Monarchia, és ezen belül Magyarország sorsát össze akarta volna kötni Franciaországéval. Bismarck a magyar külpolitikai befolyás intézmé­nyes keretének, a dualizmusnak a jelentőségét is túlbecsülte, és abban is tévedett, hogy a dualista berendezkedés oly nagy mértékben veszélyeztetve lenne. Magyar­országon éppen a kritikus időpontban, 1875 márciusában rajzolódtak ki az új belpolitikai stabilitás körvonalai, Ausztriában pedig a Hohenwart-kísérlet kudar­ca után nem volt esélye egy újabb föderatív próbálkozásnak, mint ahogy más alkotmányos experimentumnak sem. Mindezeket a kancellár azért nem tudta kellőképpen méltányolni, mert a magyar belpolitikáról nem kapott megfelelő in­formációkat, az osztrák liberálisokat pedig, akiket nem tartott eléggé császárhű­eknek, a dualizmussal kapcsolatosan tulajdonképpen félreismerte. Az viszont ki­fejezetten a téves információk rovására írható, hogy Ferenc József környezetében még mindig erősnek hitte az orosz és a francia orientáció híveinek befolyását. Az orosz irányzat képviselőjének tartott Albrecht főherceg, mint mái' említettük, maga ismerte be, hogy teljesen félreállították,36 1 a poroszellenes és franciabarát Kuhn közös hadügyminisztert pedig, aki eddig is inkább csak naplójában politi­zált, 1874 júniusában felmentették állásából.362 A német aggodalom, de egyúttal a Monarchia viszonyainak meg nem értése tükröződött Schweinitz szavaiban is, amikor április közepén azt mondta And­rássynak, hogy nincs rendjén, hogy egy ilyen nagy birodalomban csupán egyetlen emberre hagyatkozhatnak. Andrássy erre azt válaszolta, hogy a kötött menetirány a Monarchiában mindenkire éivényes, és az, hogy együtt haladnak Németország­gal, a dolog természetéből: a földrajzi helyzetből és az érdekek közösségéből adó­dik. Még azt is hozzátette ehhez, hogy az ő helyében Sennyei Pál sem tudna más politikát folytatni.363 Nem üres diplomáciai szólamok voltak ezek, de Berlinben továbbra is a régi nótát fújták. Schweinitz azt a választ kapta jelentésére, hogy a nagyobbrészt magyar befolyáson alapuló külpolitika meglepően gyorsan meg­változhat, és Andrássy bukása ajtót nyithat a militarista-centralista reakció előtt. Ezzel pedig az Albrecht főherceg által képviselt németellenes és háborús tenden­ciák jutnának érvényre.364 A pétervári nagykövetnek is azt írták a német fővá­rosból, hogy bécsi miniszterváltozás esetén fennáll a veszélye annak, hogy Auszt-

Next

/
Thumbnails
Contents