Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1165 litikai okokból az elismeréshez ragaszkodott, II. Sándor elvi okokból vétót emelt, és még Andrássy közvetítő javaslatát is elfogadhatatlannak nyilvánította (hogy ti. ne a köztársaságot mint olyant, hanem csak a végrehajtó hatalmat ismerjék el).29 1 Amikor 1874 augusztusában az Andrássy-formula szerint sor került az elismerésre, mindkét részről kölcsönösen megnehezteltek egymásra. II. Sándor azt mondta a német nagykövetnek, hogy nem Oroszország, hanem Németország lépett külön útra, Bismarck pedig amiatt panaszkodott, hogy az oroszok nem támogatták őt, holott azt az állami érdekek sérelme nélkül megtehették volna.292 A viszony mindenesetre tovább romlott, és ennek beszédes jele volt, hogy olyan jelentéktelen kérdésben, hogy a belgrádi főkonzulátuson a német, avagy az orosz főkonzul minősül-e rangelsőnek, a két külügyminisztérium között valóságos jegyzékháború keletkezett.29 3 Az év végére az Oroszország iránti bizalom oly mélyre süllyedt, hogy Berlinben hitelt adtak azoknak az értesüléseknek, hogy orosz hivatalos körök németellenes bázison készek egyezkedni a lengyelekkel, és hogy az orosz vezérkar németellenes célzattal csapatösszevonásokat szándékozik végrehajtani Lengyelországban.29 4 Andrássy 1870-es, akkor képtelenségnek tűnő prognózisa, hogy a pángermánizmus és a pánszlávizmus zászlói előbb vagy utóbb összeütköznek,29 5 18 74 végén mái- nem látszott merő fantáziának. Mindehhez még hozzájött a Franciaországhoz fűződő viszony orosz részről kezdődő újjáértékelése. Hogy 1874 decemberében Mac Mahon-nak átnyújtották a legmagasabb orosz kitüntetést, a Szent András-rendet, azt még protokolláris gesztus gyanánt lehetett felfogni, de a Golos c. lap cikkét nem lehetett félreérteni. A moszkvai újság 1875 január elsején azt írta, hogy hibás az a feltételezés, amely szerint a köztársasági Franciaországgal nem lehet szövetségre lépni. A szövetségképesség tekintetében ugyanis nem az államforma, hanem Franciaország ereje és katonai felkészültsége a mértékadó.29 6 Nem lehetett kétséges, hogy a figyelmeztetésnek Bismarck volt a címzettje. Feltehető, hogy a kancellárt nem lehetett eltéríteni doktriner véleményétől, hiszen Hohenlohe herceget, az újonnan kinevezett párizsi követet 1874 májusában is még a régi szöveggel bocsátotta útjára,297 és a római nagykövetnek is azt írta 1874 novemberében, hogy Franciaország belső konszolidációja német szempontból nem kívánatos.29 8 A német-orosz viszony rosszabbodása azonban nem hagyta hidegen, de ahogy ez a nagy átrendeződések alkalmával lenni szokott, a magyarázatot a felületen kereste és személyi okokban találta meg. Először is abban, hogy Suvalov grófot 1874 nyarán londoni nagykövetté nevezték ki, és ezzel eltávolították Pétervárról az orosz külpolitika németbarát irányzatának legbefolyásosabb képviselőjét. Másodszor abban, hogy a Berlin és Pétervár közötti információcserében rövidzárlat keletkezett. Reuß, a pétervári nagykövet 1874 augusztusában egy vadászat alkalmával balesetet szenvedett és októberben Hollandiába utazott gyógykezelésre. Az őt ügyvivői minőségben helyettesítő Alvensleben nem bizonyult Gorcsakov egyenrangú partnerének,299 Oubrilt, a berlini orosz nagykövetet meg már régóta alkalmatlannak tartotta arra, hogy üzeneteit Pétervárra továbbítsa.30 0 Az orosz udvar elöntéseire nem volt befolyása, de úgy gondolta, hogy minden megoldódik, ha a normális kommunikáció helyreáll. Ezéit 1875 február elején egyik bizalmasát, a keleti ügyekben járatos Radowitzot rendkívüli
