Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

1150 DIÓSZEGI ISTVÁN létre, és a kitüntetés kizárólagosak nekik adható.18

1

A magyar szívekben meglévő harag ezek szerint mégis az oroszok ellen is irányult. A magyarországi pártviszonyok alakulása, a Deák-párton és a Tisza-párton belül végbemenő, végső soron a hatvanhetes alap irányába mutató mozgás nem foglalt el olyan helyet a követi és főkonzuli jelentésekben, mint amilyent súlyánál fogva megérdemelt volna. Valószínűleg azért nem, mert az egyébként jól tájékozott diplomaták sem értették mindig, hogy mi is történik tulajdonképpen, és óvakodtak az elhamarkodott véleményformálástól. Schweinitz és kollégája, Waecker-Gotter, a pesti főkonzul nagyobbrészt csak a szimpla történéseket regisztrálta, és olyan eset, mint Lónyay bukásakor, amikor a főkonzul megjegyzéssel kísérte az eseményt, mondván, hogy a miniszterelnököt a balpárt és a Deák-párt együttesen gyűrte le, igencsak ritkán fordult elő.182

Bray-Steinburg nem félt attól, hogy kommentárt fűzzön a történtekhez, de többnyire alaposan melléfogott. A Bittó-kormány kinevezésének 1874 márciusában azért örvendezett, mert mint írta, a baloldal vezetőjének a kormányba való belépése e párt elveinek győzelmével és az összmonarchia közjogi bázisának elhagyásával lett volna egyértelmű.183

Novikov sokkal óvatosabb volt, és az új kormány kinevezését estik mint tényt közölte jelentésében.18

4

A francia főkonzul hasonlóképp, aki ebből az alkalomból csupán azt a nemzetkarakterológiai megjegyzést tette, hogy a magyarok szélsőségesek: az egyik nap azt hiszik, hogy mindent elveszítettek, de a másikon már azt, hogy mindent megnyertek.18

5

A bajor követet az sem nyugtatta meg, hogy magától Ferenc Józseftől hallotta, hogy Tisza Kálmán nem olyan szélsőségesen liberális, ahogy mondják róla, hanem, mint minden magyar, konzervatív és arisztokrata.186 Amikor 1875 márciusában a Deák-párt és a Balközép fúzióra lépett és Tisza Kálmán belügyminiszteri kinevezést kapott, annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a kiegyezés alapelveit tagadó többség kerül majd be a parlamenti*;, és a tiszta perszonálunió létrehozása nem várat sokáig magára.18

7 A francia főkonzuli nemigen érdekelték a magyarországi pártviszonyok, ő inkább a belpolitika egyéb kérdéseire fordított figyelmet. A jelentésekből kiérződik, hogy Beaumont nem rokonszenvezett a liberalizmussal, és inkább azok a megnyilvánulások nyerték el tetszését, amelyeket konzervatív meggyőződésével egyezőnek talált. Deák Ferencnek az egyház és az állam szétválasztását sürgető parlamenti beszédről részletes jelentést küldött, és érthetetlennek mondta, hogy az antiklerikális sajtó miért tálalta úgy ezt a beszédet, mint saját nézetei kifejezését. Szerinte az idős államférfi a klérus jogai tekintetében olyan konzervatívnak mutatkozott, amennyire csak lehetséges, ami érthető is, hiszen Deák szünet nélkül harcolt a forradalmi szélsőségek ellen, és megakadályozta, hogy Magyar-országon proklamálják a köztársaságot.188

Párizsban persze így is felfogták, hogy Deák indítványa méltányossága ellenére sem az egyház érdekeit szolgálja. Broglie azt válaszolta, hogy Deák elmélete nem alkalmazható minden államban és társadalomban, de ő is elismerő szavakkal adózott a magyar államférfi mértéktartásának.18

9

A főkonzulnak a választási törvény tervezetéről írt jelentéséből kiérződik az elégedettség afölött, hogy a tervezet nem engedett teret az általános választójog megteremtésére irányuló veszedelmes aspirációknak,19

0

a magyarországi zsidókérdésről írt beszámolójából pedig kihallatszanak az antiszemita fel-