Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
1136 DIÓSZEGI ISTVÁN kérdések megtárgyalását, és elérte, hogy a részvevő uralkodók és külügyminiszterek mindig külön-külön tanácskoztak, és soha nem ültek közös tárgyalóasztalhoz.9 5 Attól tartott ugyanis, hogy az ilyen együttes véleménynyilvánítás a német külpolitikai problémák internacionalizálását eredményezné. Hogy orosz részről volt ilyen szándék, azt korábban az észak-schleswigi kérdésben tapasztalta, de jó érzékkel feltételezte, hogy Gorcsakovnak Franciaországgal kapcsolatosan is lett volna mondanivalója. A gyanú nem is volt alaptalan. Az orosz kancellár éppen a találkozó előtt jelentette ki a berlini francia nagykövet előtt, hogy Oroszországnak erős Franciaországra van szüksége,9 6 és a találkozó után Odo Russelnek is megmondta, hogy Oroszországnak nem áll érdekében Franciaország további gyengítése.97 Bismarck számára minden inkább kívánatos volt, mint az, hogy az ilyen kijelentések egy konferencia-jellegű tanácskozáson hangozzanak el. Végezetül Bismarck a berlini találkozó adta lehetőséget kihasználta arra, hogy a három császár szövetségéhez vezető utat egyengesse. A német-orosz intimitás jegyében elárulta ugyan Gorcsakovnak, hogy Andrássy az előző évi gasteini találkozó alkalmával meg akarta őt nyerni Oroszország ellen, de egyébként igyekezett kiegyenlíteni az Oroszország és a Monarchia között meglévő ellentéteket. Amikor Gorcsakov közölte vele, Andrássytól kielégítő magyarázatot kapott Galíciára és a Keletre nézve, sietett kijelenteni, hogy valahányszor ő érintkezésbe került Andrássyval, a magyar arisztokratát mindig következetesnek és szavahihetőnek találta.9 8 A berlini találkozó német szemszögtói pozitívnak tekinthető. A körülmények szerencsés alakulása folytán Bismarck nem került abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy a Monarchia és Oroszország között választani kényszerüljön. Andrássy az eredeti úticélt, az oroszellenes szövetség megkötését szóba se hozta, sőt az angol nagykövetnek mondottak szerint örömmel fogadta Bismarck feltételeit, hogy a találkozón záiják ki a különleges kérdések megtárgyalását. A német kancellái- joggal mondhatta ezután, hogy Andrássy olyan, hogy nála jobbat nem is kívánhatna.9 9 A nagy elégedettség mindamellett nem volt teljesen indokolt. Andrássy a berlini találkozón túlságosan közel került Oroszországhoz; Gorcsakov ezt követően csupa jót írt és mondott róla,10 0 és Langenau, a pétervári osztrák-magyar követ is alig győzte közvetíteni az oroszok elismerő kijelentéseit.101 Schweinitznek persze igaza lett: Andrássy soha nem adta fel a távolabbi jövőre vonatkozó terveit,10 2 de az oroszokkal kezdett ílörtölése a német kancellárnak a későbbiekben még sok gondot okozott. * A három császár berlini találkozóján nem történtek lényeges dolgok és Bismarck még a keveset is bagatellizálta, de az esemény ahhoz azért kellően jelentős volt, hogy még egy jó hónapon át a diplomáciai levelezés tárgya maradjon. Andrássy alighogy hazaérkezett a német fővárosból, rögtön táviratilag tájékoztatta Ludolf grófot, a konstantinápolyi osztrák-magyar ügyvivőt. A táviratban egyebek mellett az állt, hogy a Gorcsakowal folytatott tárgyalásai során ő a török birodalom fenntartásának és megerősítésének álláspontját képviselte, és hogy benyomásai szerint az orosz kancellárnak sem áll szándékában, hogy a portával szembeni ellenséges elemeket támogassa.102 Andrássy felhatalmazta az ügyvivőt, hogy
