Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

изо DIÓSZEGI ISTVÁN A februári tanácskozáson Andrássy nem részletezte, hogy mely hatalmak bevonásával szándékozik létrehozni a kettő egy ellen kombinációt, és az egyik lehetséges partnert, Angliát nem is említette. Valószínűleg azért nem, mert eddigre kiderült, hogy a szigetországgal kapcsolatos elgondolásai nem valósíthatók meg. A közös külügyminiszter ezzel kapcsolatos próbálkozásainak csaknem minden mozzanatát felfedte a történetírás. A bécsi angol nagykövet december végi jelentését az Andrássyval folytatott tárgyalásokról már Wertheimer Ede felhasználta a század elején készült Andrássy-életrajzában,5

7

a kapcsolatok alakulásáról Beustnak adott tájékoztatást a harmincas évek közepén Fritz Leidner közölte teljes terjedelemben,58

és újabban Rainer Schmidt a brit külügyi levéltár aktáinak felhasználásával az angol magatartás indítékait is felderítette.59

A különböző forrásokból kitűnik, hogy az osztrák-magyar közös külügyminiszter egy, a Monarchiából, Angliából, Németországból és Olaszországból álló négyes koalíció létrehozását célozta meg, és azzal érvelt kombinációja mellett, hogy különben az elszigetelődéstől félő Németország a cári Oroszországgal lép szoros szövetségre. Andrássy emellett azt is hangsúlyozta, hogy angol-orosz konfliktus esetén a jelentős fegyveres erővel rendelkező Monarchia hathatós támogatást nyújthat a szárazföldi hadsereget nélkülöző szigetországnak. Az ajánlat azonban Londonban nem talált kedvező fogadtatásra. Granville brit külügyminiszter azt válaszolta 1872 január elején, hogy a négyes együttműködés nyugtalanságot váltana ki Európa egyéb államaiban, és csupán arra mutatkozott hajlamosnak, hogy a Monarchiával alkalomadtán véleményt cseréljen.60 A katonai-politikai konferencián Németország konkrétabb formában is szóba került. Andrássy két alkalommal is azt mondta, hogy kívánatos, hogy a Monarchia és az Oroszország közötti háború esetén ennek a hatalomnak legalább a semlegességét elérjék. Amikor azonban az első napi tanácskozás vége felé Albrecht főherceg azt a kívánságát fejezte ki, hogy háború esetén legalább egy porosz hadtest kooperáljon a Monarchiával Oroszország ellen, a közös külügyminiszter minden átmenet nélkül hangot váltott. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a jelenlegi németországi status quónak a Monarchia részéről történő biztosítása esetén mái- most biztosan el lehetne érni, hogy Poroszország a Monarchia oldalán vegyen részt az Oroszország elleni háborúban. A jegyzőkönyv javított és végleges szövege szerint azonban Andrássy ehhez hozzátette, hogy egy ilyen kezdeményezés Elzász-Lotharingia státusának garantálását vonhatná magával, ezért egy ilyen lépést nem tartana tanácsosnak.6

1

Figyelmet érdemel azonban, hogy a jegyzőkönyv eredeti tisztázatban ez utóbbi mondat helyén az áll, hogy a közös külügyminiszter az uralkodó hozzájárulását kérte, hogy Berlinben a szükséges lépéseket már most megtegye.6

2

A szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy a tanácskozáson nem a korrigált változat hangzott el, mert az uralkodó csak az eredeti mondatra mondhatta, hogy a pillanatot még korainak tartja. Az a körülmény is az eredeti változat mellett szól, hogy Andrássy kimutathatóan más alkalommal is élt ilyen kétes hitelű korrekcióval.6

3

De akárhogy is volt, a közös külügyminisztérium aktáiból kiderül, hogy Andrássy addigra az uralkodó kifejezett parancsa nélkül is kezdeményező lépéseket tett Berlinben. 1871 december végén az Andrássyhoz közel álló gróf Károlyi Alajos kapott berlini nagyköveti kinevezést. Az új nagy-