Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1129 konyháig és az istállóig. Szép huszárok, udvari vadászok, elegáns szolgák, valamennyien kanárisárga inasruhában, pompás lovak, lószerszámok, atlaszselyemmel borított gálahintók, csincsilla bundába öltöztetett kocsisok és hajdúk — egyszóval csupa pompa, de minden hivalkodás nélkül, az Andrássy-házaspár és az egész publikum örömére.5 2 Schweinitz lelkesedése nem volt egészen érdek nélküli. Az éppen ötvenéves diplomata házasodás előtt állott, a bécsi amerikai követ leányát szándékozott nőül venni,53 és bizonyára arra is gondolt, hogy lesz hol megjelennie huszonhárom éves feleségével az oldalán. A beszámoló szokványostól eltérő tartalma azonban abból is adódhatott, hogy a német diplomatának nem volt politikai természetű jelenteni valója. Andrássyt december elején látta utoljára, aki biztosította őt, hogy nemcsak a Deák-pártot, hanem egész Magyarországot maga mögött tudja,5 4 majd mint nagykövet karácsony előtt átadta megbízólevelét Ferenc Józsefnek,5 5 de egyéb érdemleges információval nem tudott szolgálni. Bécsben pedig ekkoriban igencsak fontos dolgok történtek, de ezekbe nem avatták be az újdonsült nagykövetet. 1872. február 17-19-én katonai-politikai konferencia zajlott le a Hofburgban. A tanácskozáson, amely az uralkodó elnöklete alatt folyt, Albrecht főherceg, a hadsereg főfelügyelője, Kuhn közös hadügyminiszter, Beck ezredes, az uralkodó katonai irodájának vezetője, és az újonnan kinevezett közös külügyminiszter vett részt. Ezen a fórumon Andrássy nem disszimulált, mint a Novikowal és a Schweinitzcel folytatott beszélgetés során, hanem valódi önmagát adta. Kijelentette, hogy ha a Monarchiát veszély fenyegeti, az csak keletről, Oroszország oldaláról jöhet, és kilátásba helyezte, hogy két éven belül háborúra kerül sor ezzel a hatalommal. Az összeütközés, mint mondta, azért elkerülhetetlen, mert Oroszország, az uralkodók személyétől függetlenül hagyományosan teijeszkedő politikát folytat, a német és az olasz példát követve a szlávokat akarja egyesíteni, és hogy célját keleten elélje, át akarja törni az osztrák-magyar sorompót. Andrássy részletesen taglalta a két éven belül esedékes háború katonai vonatkozásait, de a diplomácia feladatait, vagyis saját tennivalóit is kijelölte. Mint mondotta, a Monarchia a két legutóbbi háborút, az 1859. és az 1866. évit azért veszítette el, mert egyszerre két elleniéllel kellett harcolnia. A feladat szerinte most abban állott, hogy ezt a viszonylatot visszájára fordítsák, és olyan feltételeket hozzanak létre, hogy a Monarchia szövetségesekkel az oldalán harcolhasson a magára maradt ellenséggel. Andrássy külpolitikai programja ebben a katonákból álló testületben nem aratott osztatlan sikert. Kuhn közös hadügyminiszter kitartott korábbi véleménye mellett, hogy a Monarchiát nem keletről, hanem Poroszország részéről fenyegeti a legnagyobb veszély, Albrecht főherceg pedig azt hangsúlyozta, hogy még egy O-roszország elleni szerencsés hadjárat sem lemre több, mint a hadsereg becsületbeli sikere. A hűvös fogadtatás ellenére az uralkodó mégis azzal zárta a tanácskozás politikai részét, hogy a Monarchia számára az Oroszország elleni háború a leginkább valószínű, és hogy az előkészületeket úgy kell foganatosítani, hogy két éven belül minden készen álljon. A közös külügyminiszter külpolitikai programja, amint ez várható is volt, a legfelsőbb helyről ezáltal zöld jelzést kapott.56
