Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1108 URBÁN ALADÁR esetében, ettől eltér a 4. jegyzetnél említett osztrák hivatalos kiadás szövege. Pap D. id. mű II. 78-79. a hivatalos kiadvány alapján adja a manifesztum fordítását. (Mivel a hivatalos osztrák kiadvány — s annak Bécsben kiadott eredeti német változata — nem közli a szept. 25-én a hadsereghez intézett felhívás szövegét, az nem szerepel Pap D. okmánytárában sem.) Lamberg említett, küldetésének nehézségeiről szept. 27-én a császárnak beszámoló beadványára ld. Gergely id. kéziratát, 224. 7 Lamberg tiszteletbeli akadémiai tagságra történt ajánlását ld. Hadtörténelmi Közlemények 1895. 139-140. Joszipovich Antal ápr. 27-iki levele Szemere Bertalannak: OL H 9 BM elnöki ic 1848:160. (Ld. még Károlyi I. 88.) Latour kinevezési javaslatára ld. Thim József: A magyarországi 1848—49-iki szerb felkelés története. Bp. 1940. I. 175. - Lamberg szerepe szept. 11-ike, vagyis a horvát támadás után közelebbi vizsgálatot érdemel. Szept. 16-án ugyanis Lamberg azt kérte Latourtól, hogy a magyar kormány által az országból kiindított Wallmoden vértesezred elindulását akadályozza meg, vagy késleltesse, ill. hogy azt Schlosshof környékére (vagyis Dévényújfalu magasságában, közvetlenül a határ túloldalán) telepítsék; ld. Supka Géza: 1848-1849. Bp. 19&5. 293-294. А Wallmoden lovasságot Lamberg végül Hurbán szlovák felkelői ellen rendelte, de ezredesük szept. 21-én Bécsbe ment, s nem is tért vissza. Az ezred pedig szept. 24-én este titokban megindult és Schlosshofig vonult; ld. OL H 75 ИМ általános iratok 1848:7854. Szept. 26-án Lamberg a Győr és Moson megyéből ugyancsak az ország elhagyására utasított Kress könnyűlovasság maradását rendelte el; szept. 30-án ezután az ezred három osztálya — egy jelentés szerint — megindult Fehérvár felé, hogy Jellasicshoz csatlakozzon; ld. IIM ált.ir. 1848:7856. (A Kress lovasság végül Magyaróvárott várta meg a visszavonuló horvát sereget.) Latour már mint a Magyarországon állomásozó katonaság főparancsnokát utasította Lamberget szept. 26-án, hogy a Szász királyról elnevezett dragonyos ezred felett belátása szerint rendelkezzék; ld. Supka 295. — Mészáros Lázár Lamberg megbízatását egyik fél szempontjából sem vélte rossznak (feltétlen császárhű volt, - de becsületes magyar embernek tartotta); azt azonban az altábornagy merészségének minősítette, hogy katonai erő nélkül jött az izgatott fővárosba; ld. Mészáros Lázár emlékiratai. Pest 1867. I. 194-200. — Arra, hogy Batthyány azt a nyomtatványt kapta meg, amely a Morvaországból érkező csapatokat említi, s ezt küldte át Jellasics táborába, amikor Lamberget kerestette, ld. Hauptmann II. 220. 8 Az országgyűlés de. ülésére ld. a Közlöny szept. 29-i beszámolóját, valamint az ülés jkvét; utóbbit közli: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János, Bp. 1954. 254. A Marczius Tizenötödike a zárt ülésről szóló aznapi tudósítását közli az előbbi munka, 529. 9 Az éjszakai ülés előzményeire és lefolyására ld. a Közlöny szept. 29-iki számát. Kossuth beszédére és az általa előterjesztett javaslatra: Kossuth Lajos Összes Munkái XIII. S.a.r. Barta Lstván. Bp. 1952. 39—12. Az országgyűlés határozatára: Népképviseleti országgyűlés 254-255. A Közlöny szept. 28-iki száma végén lapzártakor (vagyis éjféltájt) beiktatott egy rövid tudósítást az éjszakai ülésről. Arról, hogy másnap reggel a határozatot közlő falragaszok már megjelentek, a Figyelmező szept. 29-iki országgyűlési tudósítása ír. Arra, hogy Kossuth szept. 27-én tájékozódás céljából eredetileg is vissza akart térni a fővárosba, szept. 26-án tudósította feleségét; ld. KLÖM XIII. 33. — A fentiek alapján tehát Batthyány mindkét manifesztum nyomtatott német szövegét megkapta, s a „Manifest an Meine Völker Ungarns" címűt — mint az a Közlönyből Madarász megjegyzése alapján egyértelmű — magával vitte a táborba. Másolata maradt vissza, míg a hadsereghez intézett pedig eszerint eredeti formában. (Érdekes módon az országgyűlés határozatának szövege melletti irományok között — ld. Népképviseleti országgyűlés, 255. old., 381. sz. jegyzet — csak a lakossághoz intézett kiáltvány eredeti német szövegének kézírásos másolata és annak fordítása található.) Mindezek alapján némi fenntartással kell kezelnünk Pulszky emlékiratait, amely szerint a bécsi állami nyomdából kicsempészett példányt másoltatott le két példányban és azokat Szontágh Pállal, a külügyminisztérium fogalmazójával azonnal Pestre küldte, egyet Batthyánynak, egyes Kossuthnak. (A futár Batthyányt már nem találta, a Kossuthnak szánt példányt személyesen vitte „Szolnok tájára".) Ld. Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp. 1958. I. 416-417. Mivel a nádor leveleit és a nyomtatott kiáltványokat a külügyminisztérium futárának kellett vinnie, nehezen képzelhető, hogy Pulszky — a külügyminisztérium akkori vezetője — két futárt küldött volna közel egyidejűleg - főleg akkor, ha a kiáltványokat eredetiben sikerült biztosítania. Egy bizonyos: Batthyányt és az országgyűlést nem a manifesztumok kéziratos példányai tájékoztatták. Az azonban nem kizárt, hogy Pulszky már nem emlékezett pontosan, hogy mi történt, s hogy Szontágh — a nádor leveleivel együtt — egy-egy eredeti nyomtatott példányát vitte a manifesztumoknak. (Megjegyzendő még, hogy mivel a jelek szerint a lakossághoz intézett manifesztum hivatalos magyar változata ekkor még nem készült el, így e sorok írójának a „Batthyány Lajos miniszterelnöksége c. munkájában a 712. lapon tett megjegyzése téves, hogy a miniszterelnök nyomtatott német és magyar példányokat kapott volna.)