Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1105 ben a nemes gróf a padozatra zuhant . Ezt követően elmondja még az ítélet, hogy a vádlott az őt követő tömeg kíséretében miként hordozta végig a véres kardot a város utcáin. így született meg a hadi cikkelyekre és az 1848. októberi császári manifesztumra hivatkozva az egyhangú ítélet: kötél általi halál. Az ítéletet Haynau január 20-án megerősítette, 22-én reggel kihirdették és 23-án reggel 8 órakor az Újépület háta megett végrehajtották.6

0 * Kolosy György elítélésével és kivégzésével a Lamberg-gyilkosság nyomozása természetesen nem szűnt meg. Inkább azt mondhatjuk, hogy a kierőszakolt siker meghatározta a további feladatokat. A szekció már említett jelentése, amely Kolosy bűnösségének kétségtelen megállapításáról szólt, mellékelve a kihallgatási jegyzőkönyv kivonatát, politikailag jól kihasználhatónak tekintette a Baloghra vonatkozó részeket. Ezeknek értelmében — mint fogalmazták — mind Balogh, mind pedig Kossuth „teljes bizonyossággal a gaztett intellektuális előidézőinek tekinthetők". Egyben javasolta az előteijesztés, hogy a Kolosy által említett, Lamberget kísérő négy nemzetőrt (akikről eddig nem esett szó a vallomásokban), valamint a grófot szuronyával átszúró 34. Porosz herceg gyalogezredhez tartozó közvitézt kíséreljék megkeresni. Mindez azt mutatja, hogy Kolosy információit tulajdonképen hitelesnek tekintették. Végül ez az előteijesztés név szerint javasolta egyesek ügyének felülvizsgálatát, másoknak letartóztatását, amelyet a hadseregparancsnokság mellett működő rendőri különítménynek kellett elrendelnie.6

1 Az osztrák katonai és politikai rendőrség félelmetes gépezete a gyilkosságban való bűnrészesség vádjával végül 1851 szeptemberében hét személyt állított bíróság elé: Rudolf Woyna ausztriai születésű 43 éves vámtisztviselőt, Virágh Mihály 42 éves volt alkalmazottat, Oláh József 27 éves, volt 34. gyalogezredi őrvezetőt, Krisko János Nepomuk, 28 éves ügyvédet (aki egyébként Csányi bécsi futára volt), Takáts Zsigmond 34 éves írnokot (a forradalom idején kapitányt), Bártfay János 37 éves vasúti tisztviselőt, korábban a 34. gyalogezred közvitézét, valamint Dénes (Dienes) Lajost, a vakok intézetének volt tanárát, aki a függetlenségi háború idején a Ruhabizottmánynál dolgozott. Az 1851. szeptember 15-én kihirdetett ítélet: „zwanzigjähriger Shanzarbeit in schweren Eisen betraft . Az elítéltek között egyaránt találunk felbujtókat, lehetséges tetteseket és olyanokat, akiknél Lamberg értéktárgyait látták. A nyomozóhatóságok elvben befejezettnek tekinthették munkájukat.62 A véletlen azonban még egy gyanúsítottat a hatóságok kezére játszott: Weber Sándor gyógyszerészsegédet, akit 1848. szeptember 28-án egész testén véres ruhával és egy véres mellénnyel — ami gyaníthatóan Lembergé volt — láttak hazatérni. Amint meghallotta másnap, hogy a tettesek ellen vizsgálatot rendeltek el, előbb vonattal Vácra, majd hajóval Bécsbe ment. Ott egy korábbi Havasalföldre érvényes útlevéllel külföldre szóló útlevelet szerzett. Közben szállásadónője feljelentette, mert nemcsak búcsú nélkül távozott, de 40 Ft-nyi lakbérével is adós maradt. Weber Sándor — pontosan nem tudni mikortól — ekkor már Takács Sándorként szerepelt, s Hamburgon át Liverpoolba, majd New Orleansba, onnan Cincinnatiba, majd New Yorkba, Panamába s Kaliforniába ment. (Itt tartózkodott