Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1104 URBÁN ALADÁR említett sorkatona egy erős döféssel átszúrta a grófot, az holtan zuhant a földre. Szerelmére hivatkozott, hogy annak mutatta a kardját, amelynek csak az egyik oldala volt véres, s nem a hegye. Nem tudta, hogy Bosch Annát már az ő megérkezése előtt kihallgatták, s a lány elmondta: Kolosy bevallotta neki, hogy kardjával ő is mért egy csapást Lamberg fejére. így a másnapi kihallgatáson módosította vallomását, s bevallotta: a szuronydöfés után földre zuhant gróf fejére egy ütést mért, amiriek következtében a fejtetőn nyílt seb keletkezett. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az egyetlen seb, amelyet a grófon ejtett, az nem szúrás volt, mert a kardja tompa (életlen) volt, így szúrást nem lehetett vele tenni. Kolosy tehát a kezdeti átlátszó védekezés után vállalta részvételét a véres eseményben. De a kényszerű beismerés előtt, már az első kihallgatás alkalmával igen önérzetesen viselkedett, s közölte: nem fél a jövőtől. Ha a gyilkosság részesének tartják, büszkeséggel tölti el az, hogy nemzete gyilkosa gyilkosának tekintik, s Magyarország úgy fog tekinteni rá mint mártírra és felejthetetlen hősre. Ez a nyilatkozat sejteti, hogy Kolosy nem sok esélyt adott magának, hogy halálbüntetés nélkül megússza. (Ne feledjük: alig hat hete végeték ki Batthyányt, akinek ügyében az utolsó pillanatig enyhe ítéletet vártak.) Innen az önérzetes magatartás, s az igény — a tettét szépítő történet feladása után —, hogy higgyenek neki. Kihallgatóinak annyiban szolgáltatott új információkat Kolosy, hogy elmesélte azt a komáromi várban lezajlott asztali beszélgetést, ami az osztrák hatóságok őt köröző rendelet és a beígért jutalom kapcsán történt. Ekkor ugyanis Balogh János, a várban szolgáló 71. honvédzászlóalj őrnagya elmondotta, hogy — állítólag — írásos parancsot kapott Kossuthtól, hogy Lamberget fogja el. Kolosy egyébként a gyilkosság idején ott megforduló személyek közül senkit nem ismert — vagy nem akart ismerni. A pótlólag november 27-én tartott rövid kihallgatáson azonban megkísérelt személyleírást ad ni a grófot leszúró közkatonáról.5

8 Kolosy vallomása, amelyben elismerte, hogy kardjával megsebezte Lamberget, sorsára komoly következménnyel járt. Jóllehet a boncolási jegyzőkönyv alapján nagy valószínűséggel a szuronydöfést tekinthetjük halálosnak, s a fejen lévő sérti lések közül is a kaszával ejtett vágások tűnnek veszélyesnek, Kolosyra már régen kimondták: ő a „Hauptmörder . Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ha a szuronyát használó sorkatona ekkor a hadbíróság kezében van, őt tekintik a főbűnösnek. Annál is inkább, mert Bosch Anna is azt vallotta, hogy Kolossynak rövid kardja volt (ezt az ítéletbe is belefoglalták), s ezzel szúrni valóban nehezen lehetett volna. Kolosy azonban értelmiségi volt, s honvédtiszt, így kivégzésének politikai propagandisztikus értéke is volt. Ilyen körülmények között a kihallgatások végeztével november 30-án a szekció már olyan jelentést terjesztett fel a III. hadsereg parancsnoksága mellett működő „Polizei-Section -nak, hogy Kolosy bűnössége „tökéletes megállapítást nyert .59 Kolosy hivatalos kihallgatását az a Leuzendorf vezette, aki Batthyány pőrének anyagát is összeszedte és halálos ítéletét meghozta. A vezetésével összeült hadbíróság 1850. január 18-án hozta meg ítéletét a 24 éves Kolosy György ügyében. A tényállás rövid ismertetése szerint a vádlott „a vérszomjas tömeggel", a Szt. János kápolnáig kísérte „szerencsétlen áldozatát", ott azonban „kardjával hatalmas csapást mért a fejére és a homlokára Lambergnek, aminek következté-