Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1087 berg testére, majd elmondja, hogy a körülötte levőktől „összerimánkodta" a grófnál látott leveleket, s nemcsak ezeket kapta meg, hanem Lamberg óráját, kulcsait és egy Szt. György tallért is. A leveleket sietve a képviselőházba vitte, s beszámolva a történtekről, azokat Pázmándy elnöknek adta át. A nála maradt értéktárgyakat viszont a Károly-laktanyában Hajlik rendőrfőnökre bízta, miként az ottani néhány honvéd segítségével a felakasztástól megóvott Lamberg hulláját is. Az események az elmúlt 34-35 év alatt némileg módosulhattak — így Lamberg holttestét a meggyalázástól nyilván nem tudta néhány honvéd megvédeni —, de elképzelhető, hogy valóban Gedeon százados volt az, aki a leveleket Pázmándyhoz eljuttatta. A másik emlékirat szerzője Kacskovics Lajos, Pest városi tanácstag és 1848-ban Ferencváros országgyűlési képviselője. A későn, 80 éves korában megírt emlékezéseit fenntartással kell fogadnunk. Azt még esetleg elhihetnénk, hogy a képviselői konferenciára (tehát a zárt ülésre) Balogh János „blouse-ban, szuronyos puskával" rontott be, s „az elnöki emelvényhez (!) fordulva" mondta: „Jelentem alásan, hogy Lamberget meggyilkolták a hídon!' Az azonban, hogy Lamberg meggyilkolása előre kitervelt lett volna, s Láng Ignác Pest városi főkapitány emiatt előtte napon elhagyta a fővárost, hogy a Majláth országbírótól bérkocsin érkező Lambergre az egymástól bizonyos távolságra álló bécsi auüsták tapssal hívták fel a figyelmet, ez nyilván kitalált történet. Az pedig egyenesen öregkori képzelgés, hogy „mint helyettes kapitány ő ment a Károly-laktanyába, s a dühöngő népet szépszóval ő csendesítette le.30 A hivatásos történészek sorát Gracza György nyitotta meg ötkötetes és a maga korában igen elteijedt munkájával. О a Lamberg-ügy kapcsán Gelich leírását vette alapul, s annyi eltérést találhatunk, hogy Kolosyt egzaltált személyiségnek állítja be. Öt 1892-ben Marczali Henrik követte az 1825 utáni Európa I történetét összefoglaló színvonalas munkájával. Ö is Lamberg szeptember 27-i esti érkezését fogadja el, a halál helyszínét azonban a Lánchídra teszi. Ami újdonság Marczali ismertetésében az az értékelés, amely szerint Lamberg kinevezése ugyan törvénytelen, de személye garancia volt arra, hogy nem a magyar államiság teljes megsemmisítése volt a cél - amint az később bekövetkezett. Az 1848/49. után született történészek sorában Márki Sándor — Beksics Gusztávval közösen publikált — munkájában ugyancsak Gelich nyomán halad. Lamberg küldetése kapcsán Marczalival ért egyet, amikor úgy fogalmaz, hogy a király a Batthyányhoz intézett kéziratokkal azt a szándékát fejezte ki, hogy nem eltörölni akarja a magyar alkotmányt, hanem megelégszik annak felülvizsgálatával.3

1 A forradalom és szabadságharc közelgő ötvenedik évfordulója kapcsán került sor a még élő kortársak emlékezéseinek publikálására. 1897-ben jelent meg a volt kormánybiztosi titkár, idősb Ábrányi Kornél — elmondása szerint szemtanú — színes és teijedelmes leírása Lamberg haláláról. Ő úgy tudja, hogy Lamberg — aki szeptember 28-án délelőtt érkezett — Hrabovszky főhadparancsnoknál szállt meg, s érkezése után Batthyányt értesítette: délután felkeresi, hogy királyi megbízólevelét bemutassa. Batthyány várt is rá, s Lamberg a főparancsnok adjutánsa, Blazovich Károly kapitány kíséretében indult el a várból. A városban 3 és 4 óra között terjedt el a hír, hogy a királyi biztos megérkezett. így a hajóhíd budai