Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1088 URBÁN ALADÁR hídfőjénél már nagy tömeg állta útját a Pestre igyekvő Lamberg és kísérője zárt kocsijának. A betört üvegű és összeszurkált kocsiból az őrtálló nemzetőrök menekítették ki Lamberget, Blazovich pedig — Ábrányi szerint — visszarohant a várba segítségért. A történet innen már a szokásos: Lamberggel kísérői Pestre indulnak, de a híd közepén egy újabb, szembejövő tömeggel találkoznak. Amiben új ez a leírás, hogy az előző napon Kassáról érkezett Porosz herceg gyalogezred „dezertált (vagyis a honvédekhez átállott) katonáinak tulajdonítja a fő szerepet Lamberg megölésében. Megemlíthetjük még Pongrácz Lajos, volt pénzügyminiszteri tisztviselő emlékezéseit, aki a Szervita-téri szállásáról indulva keveredett az eseményekbe - de valójában csak a Lamberg holttestét vonszoló tömegről voltak emlékei. Balogh János szerepét nem valami hihetően adja elő, s úgy tudja, hogy Kossuth Lamberg halála napján este tért vissza Ceglédről a fővárosba. Az idős szerző korábbi írásait gyűjtötte kötetbe, de a Lamberg haláláról szóló részek valószínűleg csak itt jelentek meg.32 A szemtanúk közül a — a tudtunkkal — legutolsó emlékezés Kőváry László — az 1849 júniusában Bem mellé delegált „hadtörténeti jegyző" — írása, amely az 1848^19. Történelmi Lapok hasábjain jelent meg. Elbeszélése nem sok új elemet tartalmaz, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy szerinte „a Károly-kaszárnya lakói" — vagyis a sorkatonák is — az ott tárolt kaszákkal fegyverkeztek fel. Bár nem hangsúlyozza, de leírásából úgy érthető, hogy Lamberget Pestről jövet, a hajóhíd közepén tartóztatták fel és ölték meg. Emlékezése szerint látta, amint a Károly-kaszárnyában három katona „három kiegyenesített kaszán" nyújtja fel a hullát, hogy az udvaron a kaputól jobbfelől a lámpahorogra felakasszák. Befejezésül elmondja, hogy a laktanyából a tömeget a riadóztatott nemzetőrség szorította ki. A következő emlékezés „Ki ölte meg Lamberget? címmel Bányai Elemér írása volt a Budapesti Napló 1906. márciusi számában. Az ismertetés az eddigi információkat használja, kivéve azt az állítást, hogy Lamberg nem találta Batthyányi Pesten, mert az Bécsbe ment, hogy a királyi biztossal találkozzék! Említésre méltó még Hamvay Ödönnek, Damjanich levelezése sajtó alá rendezőjének a Pesti Napló 1913. januári számában megjelent írása, amely az események ismertetésében Gelichre támaszkodik. A továbbiakban azonban a per iratai alapján Kolosy vallomását idézi, amely szerint 1849 telén Komáromban előtte és a 71. honvédzászlóalj tisztjei előtt Balogh János — akkor a zászlóalj őrnagya — olyan kijelentést tett, hogy Kossuthtól egyértelmű parancsot kapott Lamberg elfogására. Hamvay egyébként Kolosy 1850. január 23-i kivégzésére emlékeztetve úgy nyilatkozik, hogy halálával „eggyel szaporította a nemzet vértanúinak számát".3

3 * Hamvay 1913-ban megjelent cikke világossá teszi, hogy a Lamberg ügyében folytatott vizsgálat anyagai már hozzáférhetőek voltak, s azt igyekeztek is hasznosítani. 1918 után Batthyány Lajos pőrének a bécsi udvari levéltár titkos iratai közé rejtett anyaga is előkerült. Ezeknek használatáról tanúskodik Wertheimer Edének a Pester Lloyd 1923. májusi számában megjelent írása, amely címében ugyan Lamberg halálára utal, valójában azonban a Lamberg gyilkosság ügyében