Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1080 URBÁN ALADÁR a Szt. János kápolnája közelében (vagyis a híd közepe táján) találkozott. Vezetőjük elsőként rohant a grófra, s azt kardjával a földre sújtotta. A dühöngő tömeg kaszavágásai és ütései alatt a gróf pillanatok alatt kilehelte lelkét. Az ellenséges hangvételű, de tényszerűen gazdag beszámoló végén Janotyckh megerősíti, hogy az Opposition általa is közreadott tudósítása megfelel a valóságnak, közli, hogy Kolosyt halálra ítélték, s azt, hogy Lamberg meggyilkolásában való főbünössége világosan kiderült — de a forradalmi kormányzat korábban efölött szemet hunyt és a honvédség soraiban mint százados szolgált.21 A történetet a Pest-Buda leírását 1852-ben megjelentető Palugyai Imre sem kerülhette meg. Az ismertetést a szeptember 27-én éjszaka Lamberg ellen hozott határozattal kezdi, majd Lamberg megérkezésének hírét szeptember 28-án déltájban adja meg, ismerteti a nemzetőrség riadóztatását, s hogy sokan kaszákkal fegyverkeztek fel. A tragédiát azonban pontatlanul beszéli el, mert szerinte délután két óra tájban Lamberg a budai várból jött ki bérkocsin, s már a budai hídfőhöz ért, amikor „a felbőszített néptömeg" kaszákkal és egyéb fegyverekkel útját állta. Szerinte is „kiszökött" a gróf a kocsiból, s az „utána és elébe rohanó tömeg által" nyakán kaszával megsebesítették. Majd a hídfőben lévő nemzetőrségnek a kérését, hogy Lamberget mint foglyot letartóztatva, a képviselőháznak átadják, figyelmen kívül hagyták és „irózatosan legyilkolták". A tudósítás így folytatódik: „maga után vérnyomot hagyó teste a hajóhídon végig iszonyú lármatombolással, s a meggyilkoltnak vérébe fürösztött kardok, kaszák feltartása mellett, a Károly nevét viselő aggkatonai laktanyáig, az utcákon keresztül hurcoltatik". Megemlíti, hogy a képviselőház Pest városára bízta a nyomozást, de ez nem járt eredménnyel. A gyilkosságban részt vevők „egyik fő cinkosát" 1850-ben a hadbíróság ítélete alapján kivégezték. Végül közli, hogy Lamberg hamvait Pestről Budára hozva, 1849. február l-jén ünnepélyesen eltemették.22 A kortársi emlékezet és az utókor A Lamberg halálával kapcsolatos friss információk a sajtótudósítások, vagy a gyorsan megjelent kiadványok révén terjedtek el. Ismertetéseik nem mindig voltak pontosak, de a későbbiek során a megemlékezéseknek forrásul szolgáltak. A levelek esetleírása feltehetően csak szűkebb körben terjedhetett, míg a naplók szövege többnyire tartósan ismeretlen maradt - és esetleg későbbi publikációknak szolgált forrásul. (így támaszkodott például 1848-49-es naplófeljegyzéseire Hunfalvy Pál a Budapesti Szemle 1888. évi köteteiben megjelent két tanulmányában.) A Lamberget sújtó népítélet ismertetéséhez a későbbi emlékiratok és visszaemlékezések számos adalékot szolgáltattak, amint azok nyomtatásban megjelentek, így hiába rajzolta meg kortársai politika portréját 1856-57 között Pálffy János, miközben ekkortájt írta meg emlékiratait Mészáros Lázár is, ha az előbbi csak 1939-ben, míg az utóbbi már 1867-ben megjelent. Mivel az alábbiakban az egyes információk torzulását, illetve új állítások megjelenését kívánják röviden nyomon követni, ismertetendő munkákat — önálló köteteket vagy cikkeket — kronológiai rendben tekintjük át.