Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1070 URBÁN ALADÁR Mint láttuk, a késedelem oka a lakossághoz intézett proklamáció megváltoztatása és újranyomása volt. De miért nem a táborba ment Lamberg? - merült fel sokszor a kérdés, hiszen a lemondott nádor ezt tartotta indokoltnak, s nyilván ezt is tanácsolta. A magyarázat egyébként István főherceg lemondásának következményeiből ered. A királyi helytartói tisztség megürülésével — tekintettel a rendkívüli helyzetre — annak pótlásáról feltétlenül gondoskodni kellett. így kerti lt sor Majláth György országbíró ideiglenes helytartói kinevezésére, akinek megbízatása megkönnyítésének érdekében az uralkodó a pesti országgyűlést december l-ig elnapolta. Wessenberg és Latour úgy vélték, hogy Magyarországon nemcsak a magyar kormány alá tartozó csapatok állomásoznak, így a császár azok közös főparancsnokát kinevező kéziratára nem kell ellenjegyzés. A helytartó kinevezéshez, valamint az országgyűlés elnapolásáról szóló királyi rendeletet ők is, miként magyar tanácsadói is, Batthyányval ellenjegyeztetni kívánták. Ezért Wessenberg szeptember 26-án kelt levelének bevezető mondatában hangsúlyozta, hogy a Lambergnek átadott és Batthyány által ellenjegyzendő két királyi kéziratot „szíves közvetítés céljából" mellékeli. Ez a kéziratba pótlólag beiktatott utasítás egyértelművé tette Lamberg számára, hogy küldetésének első állomása a főváros kell hogy legyen.10 Amint a nyomozás a későbbiekben megállapította, Lamberg és kísérete szeptember 27-én délután négy órakor indult Pozsonyból - vagyis egy órával azután, hogy Batthyány elutazott a martonvásári táborba. Szeptember 28-ika eseményei 1848 szeptemberében felgyorsultak az események, újabb és újabb fejlemények kerültek a figyelem középpontjába. így Lamberg halála is csak rövid ideig volt téma. Ugyanakkor a történtek kétségtelenül egyedülállóak és egyben éles fordulatot jelentettek az osztrák-magyar kapcsolatokban. Ezért a naplók és az emlékiratok jelentős része foglalkozott az esettel, új ismereteket közölve — és régi tévedéseket továbbgörgetve. Érdemes tehát áttekinteni a korabeli — a friss ismeretek alapján megfogalmazott — információkat, majd azt is, hogy a szemtanúk vagy az események közelről megélt kortársak miként emlékeztek erre a „vérengző csütörtökre", amikor a spontán népharag elhatározó fordulatot adott az 1848-as magyar forradalom eseményeinek. Ezt követően természetesen az a szándékunk, hogy röviden összegezzük azt is, hogy az ismertetett információkat miként hasznosította a történetírás. A napilapok és a szemtanúk beszámolói Szeptember 28-án reggel a főváros lakossága hirdetményekből értesült az országgyűlés éjszakai, Lamberg elleni határozatáról. Mivel köztudottá vált, hogy délelőttre várják Batthyány visszatérését a táborból, így a Redout körül egyre szaporodtak a hírekre várakozók. Tíz óra előtt a képviselők is gyülekezni kezdtek, eredetileg az ülésteremben. Pázmándy házelnök felszólítására azonban a mellékterembe vonultak, mert — mint a képviselőház jegyzőkönyve mondja — „minis-