Századok – 1996
Tanulmányok - Molnár András: Az egyesületek szerepe Batthyány Lajos politikai pályafutásában (1840–1847) I/3
6 MOLNÁR ANDRÁS súlyra, ha országgyűlési felszólalásaik a nyilvánosság elé kerülnek - ezért kardoskodott (néha talán fölöslegesen is) a főrendi napló mielőbbi megindítása mellett. A főrendi napló létrehozása persze más szempontból is elemi érdeke volt a mágnásellenzéknek. A felsőtábla ülésein elnökölő nádor ugyanis az egyes kérdések eldöntésénél általában csupán „mérlegelte" (nem pedig összeszámolta) a szavazatokat, ami azt jelentette, hogy nem az állást foglalók számszerű aránya alapján mondta ki a határozatot, hanem aszerint, hogy mit támogattak az ország világi és egyházi főméltóságai. A naplóvezetés mellett azonban már nem alkalmazhatta a nádoí ezt a meglehetősen szubjektív módszert (ha nem akarta kockára tenni a népszerűségét), így a fejenkénti szavazások bevezetése, ha győzelemhez egyelőre nem is, de jelentós térnyeréshez juttathatta a főrendi ellenzéket. Mindezeken felül a napló alkalmas lehetett arra is, hogy leleplezze a konzervatív főrendek reakciós törekvéseit, és ezzel lejárassa Batthyányék politikai ellenfeleit. 1839 szeptemberében Batthyány személyesen is megismerkedett a kor egyik legképzettebb és legelismertebb hazai gyorsírójával, Hajnik Károllyal. Őt szemelte ki Batthyány a főrendi napló szerkesztésére, és rögtön titkári állást ígért neki, hogy megnyeije a mágnásellenzék számára. Hajnik titkárságából később ugyan semmi sem lett, azt azonban Batthyány keresztülvitte — még a nádorral való állandó konfliktusok árán is —, hogy Hajnik legyen az 1840. február 25-én meginduló főrendi napló első gyorsírója.8 A zömében Hajnik — kisebb részben Konkoly-Thege Pál — által gyorsírással lejegyzett, és Kovachich József Miklós főlevéltáros által szerkesztett főrendi napló azonban több hónapos késéssel, 1840 októberében látott csak napvilágot. Batthyány, aki elégedetlen volt az elhúzódó szerkesztési és nyomdai munkálatokkal, újabb és újabb terveket szőtt, hogy miként tudná a cenzúrázás legkisebb lehetőségét is kiiktatni, főképpen pedig arra törekedett, hogy a gyorsírást, mint a közélet nyilvánossá tételének egyik hathatós eszközét, minél szélesebb körben elterjessze. Ezt a célt szolgálta a főrendi ellenzék Batthyányhoz közeli csoportjából alakított gyorsírást pártoló egyesület. Ennek a meglehetősen szűk körű, szinte kizárólag csak mágnásokból álló egyesületnek a másik két vezéregyénisége is Batthyány rokonságából került ki: Zichy Ödön (Edmund) és Zichy Jenő (Eugen, aki magát szintén Ödönnek nevezte) grófok Batthyány apósának, Zichy Károly grófnak a féltestvérei voltak. Az egyesület mind a gyorsírók képzését, mind azok alkalmazását és ismertté tételét támogatni kívánta, ezért gyorsírói tanfolyamokat és gyorsíró-versenyeket szervezett. Az egyesület — kiváltképp pedig Batthyány — Hajnik munkájának segítését tekintette a legfontosabb feladatának. Batthyányék egyesületére felfigyelt a császári titkosrendőrség is. 1841 márciusában jelentették, hogy Batthyány a mágnástársaival egy alapítványt hozott létre Hajnik támogatására. Tudtak róla, hogy Batthyány személyesen intézkedett a Hajnik által Pesten indítandó gyorsírói tanfolyam ügyében, és arról is tudtak, hogy a nádort is felkérte a gyorsírás pártolására. Batthyány nem csupán az idejét, de a pénzét sem kímélte, ha Hajnik támogatásáról volt szó. 1841 májusában Hajnik Batthyány költségén utazott el Münchenbe, hogy a helyszínen tanulmányozhassa a német gyorsírás élő klasszikusának, a bajor Gabelsbergernek a módszerét.9 A titkosrendőrség értesülései szerint Batthyány már 1841 nyarán a majdani országgyűlés főrendi naplójának szerkesztését tartotta a szeme előtt, amikor a
