Századok – 1996

Tanulmányok - Molnár András: Az egyesületek szerepe Batthyány Lajos politikai pályafutásában (1840–1847) I/3

BATTHYÁNY LAJOS ÉS AZ EGYESÜLETEK (1840-1847) 7 gyorsírást pártoló egyesület munkájáról volt szó, sőt, szeptember elején még a napló tervezett kinyomtatásáról is tárgyalt Hajnikkal. Pesten megindult ugyan a gyorsírás tanítása, de már 1841 őszén félbeszakadt. Hajnik képtelen volt megfelelni Batthyányék elvárásainak, mert 1841 novemberétől 1843 februárjáig Kolozsvárott töltötte az ideje legnagyobb részét, mint az erdélyi országgyűlés naplójának szerkesztője.1

0 1842. november 15-én kelt levelében (lásd függelék 1. sz.) Batthyány az egyesület nevében szemére vetette Hajniknak, hogy elhanyagolja pesti kötelezettségeit. Batthyányék — derült ki a levélből — olyan feltétellel engedték el Hajnikot Erdélybe, hogy a Pesten tanított ifjakat az erdélyi rendek által adandó ösztöndíjjal maga mellé veszi gyakornoknak. Miután erre — nem Hajnik hibájából ugyan, de az ösztöndíj késedelmes elhatározása miatt — nem került sor, Batthyány vissza kívánta hívni Hajnikot Pestre, hogy legalább a tanítást folytassa. Hajnikot azonban kötötte az erdélyi szerződés, nem tehetett eleget Batthyány kérésének, ezért megromlott a kapcsolatuk. A kölcsönös sértődést Széchenyi azonnal észrevette, és alig tért vissza Hajnik 1843 márciusában Erdélyből, rögtön felkínálta neki, hogy legyen az újonnan induló országgyűlési hírlap szerkesztője. Hajnikot azonban mégsem sikerült megnyernie, mert a gyorsírót kötötte korábbi ígérete, ezért azzal tért ki a megbízatás elől, hogy ha Batthyány elégtételt ad neki, kénytelen lesz a főrendi naplót szerkeszteni. Március közepén erre kérte Batthyány nevében Teleki László is, így végül Hajnik 1843-ban is vállalkozott a főrendi napló szerkesztésére, és hála Batthyányék egyesületének, most már több képzett segítőtársa akadt, mint 3 évvel korábban. Batthyánynak a gyorsírást pártoló egyesülettel kapcsolatos további tevékenységét nem ismeijük, csak annyit tudunk, hogy mind az 1843/44-es, mind pedig az 1847/48-as országgyűlés idején a gyorsírók képzésének és alkalmazásának érdekében emelt szót a felsőtábla ülésein.1

1

Maga az egyesület azonban, ha közvetlen céljait részben el is érte, lévén eléggé szűk körű, és kevésbé nyilvános, a főrendi ellenzék népszerűsítése érdekében vajmi keveset tehetett. Az igazi „áttörést" e téren az Iparegyesület hozta meg Batthyány számára Batthyány tulajdonképpen csak véletlenül került kapcsolatba az Iparegyesület szervezőivel. Kossuth ugyanis először, még 1840 decemberének végén Széchenyit kereste fel egy ipari ismereteket oktató „Politechnikum" alapításának az ötletével. Kossuth a fogsága idején családja számára összegyűjtött adományt kívánta erre a célra felhasználni, Széchenyi azonban kitért a tanácsadás elől. így történt azután, hogy 1841 januárjának végén nem Széchenyi, hanem a másik legnagyobb tekintélyű mágnás, Batthyány Lajos kapott — a barátjának, Eötvös Józsefnek közvetítésével — meghívót a „Hasznos ismereteket terjesztő társaság" alakuló összejövetelére.1

2

Batthyány ugyan nem vett részt az 1841. január 30-án tartott ülésen — ne felejtsük el: ekkor még a legteljesebbnek látszó egyetértésben szidta Széchenyivel együtt Kossuthot — de a társaság távollétében így is őt kívánta megnyerni az igazgatóválasztmány elnökéül. A hivatalos felkérés még el sem hangzott, amikor Széchenyi már úgy értesült, hogy Batthyány az elnökséget „távollétében feltételesen elfogadja". A választmány február 9-i ülésén a Batthyány felkérésére küldött Lukács Móric jelentette, hogy „az egyesületi elnökül óhajtott gróf Batthyány Lajossal beszélt, ki azt adá válaszul, hogy ezen elnökséget csak