Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1064 URBÁN ALADÁR 1849-1854 közötti tevékenységének eredményeit. Egyben kísérletet tesz arra, hogy az ellentmondásos adatok fényében meghatározza Kolosy György szerepét a Lamberg feletti népítélet során, az egyetlen olyan személyét, akit az osztrák hatóságok a királyi biztos gyilkosaként végeztettek ki 1850 elején. Lamberg küldetése A Wessenberg-kormány engedményekre akarta kényszeríteni a magyar minisztériumot. Nem kezdeményezte azonban Jellasics fegyveres fellépését, azért az udvari körök (a „kamarilla") voltak a felelősek, s annak terveibe — tudomásunk szerint — csak Latour hadügyminiszter volt beavatva. A horvátok fellépése azonban — mint azt már Károlyi Árpád megállapította — kezdetben nem volt az osztrák kormány ellenére. Azt várta, hogy a magyarokat az inváziós sereg előnyomulása engedékennyé teszi. A magyar ellenállás szerveződéséről érkező hírek azonban aggasztani kezdték a bécsi kormányköröket. Az azonnali fegyveres konfrontációt el akarták kerülni, mivel gazdasági nehézségeik miatt Jellasicsot sem katonasággal, sem pénzzel nem kívánták segíteni. Amellett a Wessenbergkabinetnek számolnia kellett a bécsi magyarbarát demokratikus és radikális közvéleménnyel, amely a császárváros széles, szociálisan elégedetlen rétegeinek támogatását élvezte. Ez a közvélemény felháborodással vette tudomásul, hogy a Reichstag — egész napos vita után — szeptember 19-én nem fogadta a Deák vezetésével érkezett magyar parlamenti küldöttséget. Mindehhez járultak még külpolitikai, nevezetesen a frankfurti parlamenttel kapcsolatos megfontolások, amelyek — mint erre újabban Gergely András rámutatott — kívánatossá tették az osztrák kormány számára a konfliktus, a fegyveres összeütközés elkerülését.1 Jellasics rehabilitálása, hivatalába való visszahelyezése addigi politikájának elismerését jelentette. Nem kapott parancsot arra, hogy támadja meg Magyarországot, de már a szeptember 4-i királyi kézirat kibocsájtása előtt értesült arról, hogy Gratzon keresztül hadiszekeret fog kapni. Tisztázásra vár még, hogy a bán, aki egyben Horvátország és a katonai határőrvidék egy részének is főparancsnoka volt, Latour hadügyminisztertől — közvetítők útján — milyen biztatást kapott. Az kétségtelen azonban, hogy az osztrák hadügyminisztérium kerülő úton juttatott felszerelést az invázióra készülő horvát seregnek, de pénz nem tudott a hadjárathoz biztosítani. A magyar sereg visszahúzódása miatt a horvátok az első napokban akadálytalanul vonultak előre. A meglehetősen vegyes hadsereget azonban pénz hiányában csak rekvirálások útján lehetett élelemmel és takarmánynyal ellátni. Mindez egyrészt rontotta a fegyelmet (a nem reguláris alakulatok féktelenül raboltak), másrészt a magyar lakosságot egyre ellenségesebbé tette. Továbbá, mivel Jellasics a szeptember 16-án nála járt magyar tiszti küldöttségnek nem tudta igazolni, hogy felsőbb parancsra lépte át a Drávát, Bécshez fordult segítségért. Szeptember 17-én fivérét: Anton Jellasics kapitányt Varasdon át Bécsbe küldte. A bizalmas futárnak egyrészt sürgetnie kellett az osztrák kormány világos álláspontját a Magyarországon állomásozó katonaságot illetően (hogy azok csatlakozzanak a bánhoz), másrészt el kellett érnie a hadügyminiszternél, hogy a horvát inváziós sereg immáron rendes, a táborba szállt sorkatonaság ellátmá-