Századok – 1996

Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033

FRANKFURT ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA 1848 TAVASZÁN 1051 téve hozzá: „biztos forrásból tudom, hogy megkísérlik majd, hogy egy egyesült Lengyelország terve iránt rokonszenvet ébresszenek".10

5

(Ennek azonban nincs nyoma, s nem is valószínű, hogy e feladatot magukra vállalták volna.) Az ülés után az osztrák képviselők egy csoportja kereste fel a magyar követeket, s meghívták őket klubjukba, ahol nagyon barátságosan beszélgettek velük. Az osztrák képviselők némelyike egyenesen István nádor császárságát hozta szóba előttük, amelyben persze — tehetjük hozzá — a magyarok iránti szimpátia mellett ott van a naivitás: ilyen egyszerű módon akarnák az egész Habsburg Birodalmat beléptetni a német egységbe. Az osztrák képviselők azonban — állapítja meg Pázmándy — egészen alárendelt szerepet játszanak.106 Május 26-án a Gagern köréhez tartozó Schulz képviselő indítványozza, hogy a keleti, közelebbről az al-dunai német érdekek érvényesülését egy magyarokkal kötendő szövetséggel biztosítsák. A Közép-Európát merész röpirataival átalakítgatni tervező Moering képviselő ehhez csatlakozva mondja a magáét: célja „egy hatalmas, egységes Közép-Európa (Mitteleuropa), amely erős kézzel tartja a mérleget kelet és nyugat, autokrácia és köztársaság között", s ennek érdekében kívánná „Ausztria a Német Szövetséghez nem tartozó tartományainak csatlakozását megkönnyíteni és megvalósítani", mivel Magyarország az összekötő kapocs a Duna-torkolat felé, amely közvetítést teremt az Északi- és a Fekete-tenger, vagyis Amerika és Ázsia között.107

Egyszerre jelenik meg tehát az önálló államok szövetkezésének gondolata (Gagern és a magyarok álláspontja), illetve a nem-német országokat is beolvasztó állami egység koncepciója. Frankfurt mindig az előbbi javára dönt. A Schulz-féle indítványt július elsején abban a formában fogadják el, hogy „sürgősséggel ajánlják az ideiglenes végrehajtó hatalomnak a Németország és Magyarország közötti szövetség mielőbbi megfontolását".10

8 Május 27-én foglalták el helyüket a magyar küldöttek a Pál-templomban. Ekkor Titus Mareck grazi baloldali képviselő „a magyar küldöttek megérkezésére való utalással" sürgősségi indítványt tett nemzetiségi kérdésben. Amennyire a jegyzőkönyvekből és a sajtótudósításokból összegezhető, azt javasolta, hogy a német Bundon belül mondják ki a nemzetiségek egyenjogúsítását, és ugyanezt követeljék meg minden olyan országtól, amely Németországgal szövetséget köt.109 Élénk vita után a nagy többség a kérdést az alkotmánybizottsághoz utalta. Pázmándy bosszankodva vette tudomásul az ellendemonstrációt, amely a magyarokat kétségkívül legsebezhetőbb pontjukon, a külön nemzetiségi jogok el nem ismerésén keresztül támadta meg. Mareck „magyarellenes" indítványa különös utat járt be. A frankfurti alkotmánybizottság elfogadta javaslatát, beiktatta az alkotmánytervezetbe a „népiségek szabad kifejlődését", a szabad nyelvhasználatot települési területükön. Az intézkedés a végleges alkotmányszövegbe is bekerült! 1849 júliusában pedig, amikor a magyar liberálisok és a magyar-országi nemzetiségek a megbékélést keresték, éppen ez a megoldás szolgált mintaként az akkor elfogadott magyar nemzetiségi törvényhez!11

0 A magyar- követek nagy aktivitást fejtettek ki, s általában mindenütt rokonszenvvel fogadták őket, csak a konzervatívok, illetve az osztrák képviselők egy része mutatkozott ellenségesnek. Utóbbiak a horvátokba vetették reményeiket,