Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
FRANKFURT ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA 1848 TAVASZÁN 1047 Magyarországon (most már Erdéllyel együtt) az uralkodó teljes jogú helyettese lett. Teljhatalma még a törvények szentesítésére is kiteijedt! (Királyi teljhatalma augusztus 14-ig tartott, amikor a Bécsbejött Ferdinánd visszavonta azt.) Spontán módon tehát nemcsak a perszonális unión, hanem már az áprilisi megoldáson, a nádori kibővített jogkörökön is túlmenő, a nagybácsi és az unokaöccs országlásán alapuló kettős kormányzás alakult ki a Habsburg Birodalomban 1848 nyarán. Az akták többé nem jutottak el Innsbruckba, a diplomáciai testület is visszatért Bécsbe. Az öreg és az ifjú főherceg azonban — noha egymást támogató, jó viszony volt mindig közöttük — meg sem próbálta, hogy a birodalmat valahogyan e keretek között (s mondjuk frankfurti segítséggel) konszolidálja. Képességük és bátorságuk sem volt elég hozzá — koncepciójuk meg végképp hiányzott.7 9 Június 8-án István nádor, az eddigi magánleveleket most ellenjegyzett államirattal váltva fel, megismételte az uralkodó budai meghívását. A Kossuth miniszter által fogalmazott irat (az ellenjegyzés Széchenyié) hangsúlyozza, hogy „minél inkább zavarodnak Európa körülményei, minél inkább bomladozik az austriai birodalomban a rend s tágul a kapocs, mely a birodalmi tartományok egységét képezé: a magyar nemzet annál lelkesebb indulattal érzi a Felséged iránti hála, hűség és ragaszkodás kedves kötelességét". Ok vannak hivatva „rendíthetetlen támaszpontot nyújtani", s elég volt a minisztériumnak figyelmeztetni a nemzetet, hogy nyugalomra van szükség, „hazánkban amerre csak a magyar faj lakik mindenütt megszilárdult a rend... nincs ország Európában, melly rendezettebb állapot képét mutatná, mint Magyarország belseje". Ha pedig a király ide jön, a nemzetiségi pártütésnek „polgári vér ontás nélkül véget vethet... Magyarország épségbeni megtartásában fekszik kulcsa a dinasztia jövendőjének" — mindezt pedig Innsbruckból intézni lehetetlen.80 A kérést nagy nyomatékkal és láthatóan teljes befolyását latba vetve ismételte meg Esterházy, az Innsbruckban időző magyar külügyminiszter. Szerinte is Magyarország a legnagyobb, legerősebb, legfontosabb tartomány — s ennek következményeit le kell vonni. A herceg már részletes útitervet is felvázolt, s személyével garantálta, hogy az uralkodó a legnagyobb biztonságban lesz Magyarországon.81 A magyar minisztertanács egyúttal június 18-án arról hozott határozatot, hogy felkérik János főherceget: személyesen menjen Horvátországba, s próbálja megbékíteni Jellasicsot. János azonban csak a Bécsben folytatott Jellasics és Batthyány közötti egyeztető tárgyalások kezdeményezését vállalta, amelyek viszont eredménytelenek maradtak.82 Június 10-én érte el a magyar kormány legteljesebb belpolitikai önállóságát. Az uralkodó aláírta azokat az okmányokat, amelyek tisztségéből elmozdították Jellasics horvát bánt (a tábornok ellenszegülve hivatalában maradt); a katonai Határőrvidéket a magyar kormány alá rendelték; továbbá, mint utaltunk rá, ekkor keiült sor az erdélyi unió-törvény szentesítésére. Allamjogilag biztosított, katonai szempontból sem kedvezőtlen helyzetben várhatta be a Batthyány-kormány a további fejleményeket. Ekkorra már megtörtént a kapcsolatfelvétel a legfontosabb irányban: Frankfurttal. A magyar kormány frankfurti követküldésének körülményeivel többször, igen alaposan foglalkozott a magyar történetírás,8 3 mégsem mondhatjuk, hogy valamennyi körülménye tisztázott. 1849-es perében Batthyány miniszterelnök,
