Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
1042 GERGELY ANDRÁS seiről nem tudva, mégis meghökkentően azonos logika szerint cselekedve törekednek pozíciószerzésre a cseh konzervatív-liberálisok és a magyar nemzeti-liberálisok — s az eredmény még markánsabban különbözik, mint március-áprilisban. Prágában még április végén, a szlovák L'udevit Stúr javaslatára, „hogy Pest és Frankfurt leigázási törekvéseivel a legkönnyebben, a leggyorsabban és a legbiztosabban szálljanak szembe", szláv kongresszus egybehívását határozták el, amelyet a bécsi kormány illegálisnak, veszélyesnek tartott, s a magyar kormány is tiltakozott ellene, követelve egyúttal ismét Galícia önállóságát.57 A májusi bécsi forradalom hírére azonnal mozdult a hivatalos Prága: küldöttséget menesztettek az Innsbruckba menekült császárhoz: jöjjön körükbe, Prágába! Brünnből hasonló kéréssel jelentek meg a morva rendek.5 8 Leo Thun gróf prágai kormányzó pedig a májusi válságot önálló cseh kormány kiépítésére használta fel. Észrevette, hogy rés van az uralkodó és a kormány, Innsbruck és Bécs között, s ezen keresztül próbált közvetlen kapcsolatot találni az udvarral. Prágában, hogy kész helyzetet teremtsen, május 28-án ideiglenes, ám felelősnek nevezett kormánytanácsot alakított, s a császártól engedélyt kért, hogy az április 8-án kiadott „cseh chartára" hivatkozva (amely csupán uralkodói ígéreteket tartalmazó manifesztum volt) az új rendszert rögtön életbe léptesse. Thun azzal érvelt az uralkodó előtt, hogy Bécs képtelen a kormányzásra, szükség van arra, hogy egy törvényhozó tartománygyűlés és felelős kormány működjék Prágában.59 Thun tehát arra tett kísérletet, hogy az érlelődő szociális és nemzeti feszültségek számára politikai-államjogi formákat teremtsen, illetve azokat e nemzeti-alkotmányos vívmányokkal részlegesen leszerelje. A bécsi minisztertanács természetesen tiltakozott a császárnál, s kérte, hogy ne hagyja jóvá a prágai kéréseket, hiszen egy helytartóság címe alatt a csehek gyakorlatilag teljesen különválnának, s szorgalmazták Thun leváltását. Innsbruckban azonban kompromisszum születik: a prágai kormányt ugyan nem ismerik el, de június 8-án megígérik a helytartótanácsot az április 8-i alapon. A közbejött események azonban elsodorták ezt a megoldást.60 Érdemes itt megjegyezni, hogy a Bécs és Innsbruck között támadt résen próbált a hatalom felé nyomulni a csehországi főhadparancsnok, Windisch-Grätz herceg is. Forma szerint együttműködött Thunnal, mert azt remélte, hogy egyenesen a császártól kaphat parancsokat. Május 30-án ugyancsak közvetlenül az uralkodóhoz fordult, kérve a direkt utasításokat vagy egy széleskörű felhatalmazást, továbbá katonai támogatást.61 Latour bécsi hadügyminiszter ellenségesen figyelte ezt a hadseregvezetés szétbomlásához vezethető akciót, s Windisch-Grätzet számadásra szólította fel. A hatalmi vetélkedésben lényegében a pénzügyi támogatáson (illetve hiányán) múlik minden, s erről Bécsben döntenek. (Radetzky ugyancsak az anyagi ellátmányra utalva nem tud Béccsel szakítani.) Windisch-Grátz tehát a maga nagyobb szabású ellenforradalmi terveivel várakozni kényszerül.62 Június 3-án megkezdte tanácskozásait a prágai szláv kongresszus. A Habsburg Birodalom szláyjai gyű lésnek szánták, ám néhány más országbeli szláv delegátus révén összeurópai jellege kerekedett. A kongresszus lényegi munkája mégis a Habsburg Birodalom átalakítására irányult. A birodalmat, a forradalmi
