Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
1040 GERGELY ANDRÁS tese. A polgár még nem fordult ellene, de már távolságtartással figyelte. S ez a győztes bécsi nép követelte most a „schwarzgelb", reakciós színezetű, szláv jellegűvé alakulni látszó Habsburg birodalommal szemben a demokratikus egység mielőbbi megvalósítását. Jellemzőek egy, a bécsieket májusban mozgósító plakát szavai: „Bécsiek! Gyermekeiteket cseh iskolába akaiják küldeni"; a kormány is ezt támogatja, sőt a Habsburg-ház is! Nem kell a schwarzgelb szín, a császár köszönjön le; „Magyarországnak megvan a maga királya, mi egy főherceget akarunk!"46 (Nyilván István nádorra és János főhercegre vonatkoznak az utalások.) A forradalmár bécsiek még a frankfurtiakat is figyelmeztetik: „mi osztrákok május 15-én azon útra léptünk, amely a legjobb kormányformához, a népies (volksthümlich) alapzatú alkotmányos monarchiához vezet. Ahhoz, hogy Németország egysége valósággá váljék, parlamentjének nem kevésbé szabadelvűnek kell lennie, mint mi voltunk."4 7 A bécsi forradalom győztesei szinte diktálnának Frankfurtnak, még azt is megpróbálják, hogy a már megválasztott osztrák képviselők mandátumát a változott néphangulatra való hivatkozással elvitassák. Az udvar május 17-én elmenekült Bécsből, a dinasztia tekintélye a mélypontra süllyedt, a Habsburg Birodalom csakugyan felbomlónak látszott. A bécsi kormány átalakult, élére Pillersdorf került. — Örültek mindennek Frankfurtban? Igen is, meg nem is: ők nem ilyen népi. egység-vágyat, hanem az osztrák-német polgárság nemzeti törekvéseit köszöntötték volna szívesebben. A feltétel nélküli, a Habsburg Birodalom felbomlasztását is vállaló német egység — mint a Deutsche Zeitung ekkori programjában is láthattuk — Frankfurtban liberális polgári gondolat, Bécsben azonban jószerivel már csak a forradalmi demokratáké. Igaz, az alább ismertetendő júniusi prágai események a bécsi polgárokat még egyszer meggondolkodtatják: nekik talán nagyobb szükségük van, lehet Németországra, mint ennek a Habsburgokra.48 Frankfurt megpróbálja kitapogatni a bécsi forradalmárok erejét, szándékait. Június 15-én tárgyalnak a forradalmi Bécs három küldöttével, akik az osztrák képviselők újjáválasztása végett jöttek Frankfurtba. Vendéglátóik jól látják, hogy a bécsiek nézetei nem egységesek és nem kiérleltek. Azok mindenesetre szoros egységet óhajtanak Németországgal „a legliberálisabb alapzaton". Császár helyett Direktóriumot látnának szívesen az új birodalom élén. Tudják, hogy a velük tárgyaló Gagern nézete ezzel nem egyezik, de szerintük Franciaország sorsa megmutatta, hogy a monarchia nem képez igazi társadalmi garanciát. (Gagern szerint a francia válság oka: nem engedték a középrétegeket a parlamentbe, a hatalomba.) Ugyanakkor a bécsiek nemcsak a csehek, hanem az olaszok, lengyelek iránt is csekély szimpátiát mutatnak, utóbbiak csak annyi tartományi különállást kaphatnának, amennyit a poroszok a poseni lengyeleknek szánnak.4 9 A Habsburg-udvar Innsbruckba menekült, oda követte a diplomácia. A külügyminisztérium Bécsben maradt, de május elején kinevezett új vezetője, a János főherceg és Schmerling köréhez tartozó, nyugdíjas napjait eleddig Freiburgban töltő Wessenberg báró útközben betegeskedik, s nem tudja eldönteni, hogy Münchenből Bécsnek vagy Innsbrucknak induljon-e. Pedig a birodalom talán legégetőbb válsága, az olasz tartományok elszakadása (vagy megtartása) döntéseket igényelt. A birodalmi vezetés a mielőbbi rendezésre törekszik, hogy legalább a
