Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
FRANKFURT ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA 1848 TAVASZÁN 1039 kérték, alkotmányuk és közigazgatásuk érintetlenségét, külkapcsolatokra is kiterjedő nyelvhasználati jogokat. (Az emlékiratot a magyar országgyűléshez is, Ferdinándhoz is eljuttatták.) Augusztus 7-én Geltsch átadta Frankfurtban kívánságaikat, de a frankfurti parlamnt plenáris ülésén csak óvatosabb bűcsúüzenetét olvasták fel, amelyben azt kérte: a német-magyar államközi szerződésbe vegyék fel az erdélyi szászok jogainak biztosítását.3 9 Május végén megérkeztek Frankfurtba a Habsburg Birodalom lengyeleinek képviselői is. A galíciai lengyel nemzeti tanács meghatalmazása szerint feladatuk „mindazon lépések megtétele, amelyeket a lengyel kérdés megoldásához szükségesnek tartanak".4 0 Reh frankfurti demokrata képviselő júniusban azt indítványozta, hogy Krakkó nyerje vissza 1846-ban elveszített önállóságát, Galícia és Posen többségében lengyel részei váljanak önállóvá.41 Az indítványok hátterében alighanem a lengyel küldöttek agitációja rejlett, s azt is feltételezhetjük, hogy a lengyel küldöttek útnak indítása (meghatalmazásuk Bécsben május 19-én kelt) a magyar diplomácia sugalmazására történt. A júniusi forradalommal hatalomra került új havasalföldi vezetés ugyancsak mihamar tájékoztató levéllel fordult a frankfurti nemzetgyűléshez. (Küldöttjük, Maiorescu, csak jóval később, szeptemberben érkezett meg Frankfurtba.) A román fejedelemségek ügye akkor váltott ki nagyobb érdeklődést, amikor június végén az orosz csapatok megszállták Moldvát. A cár csak habozva, a nemzetközi következményektől tartva járult hozzá az akcióhoz, noha a török egyetértése biztosítva volt.42 Palmerston jól látta Londonban, hogy Szentpétervárott nem annyira Konstantinápolyra, mint inkább Budára figyelnek. A bécsi porosz követ ugyancsak azt jelentette, hogy az akció „egy a felkelő horvátoknak nyújtott segítség", s Kossuth is hangoztatta Pesten, hogy az akció alkalmasint a Habsburg Birodalom ellen irányul.43 Szászok, lengyelek, románok mellett az osztrákok, pontosabban a bécsiek is foglalkoztatták a német egység megteremtésén Frankfurtban buzgólkodókat. Május 15-én ugyanis Bécsben újabb forradalom tört ki. Látszólag megismétlődése volt a két hónappal korábbinak, hiszen most is a társadalmi elégedetlenség tört fel olymódon, hogy a követelésekben egy demokratikus alkotmány és egy „népies" (uolksthümlich) kormány iránti vágy, valamint a német egység iránti óhaj jutott kifejeződésre. „Egykamarás országgyűlést és a Németországhoz való legszorosabb egybetartozást óhajtjuk" — hangzik a barrikádépítők jelszava.44 (Jellemző, hogy Palmerston ekkoriban éppen amiatt aggódik, hogy a Bécsben teivezett felsőház túlságosan demokratikusra sikeredik, s akkor nem lehetséges a stabil kormányzás.45 ) A forradalom látszólagos ismétlődése azonban korántsem azt eredményezte, hogy most teljesen győztek ugyanazok az erők, amelyek márciusban csak felemás módon. A májusi forradalom az április 25-én kihirdetettel szemben egy demokratikus alkotmány érdekében tört ki: cenzusos választójog helyett általános választójogot, oktroj helyett alkotmányozó birodalmi gyűlést, két kamara helyett egyet követelt a nép. A szociális ellentétek azonban már oly nyíltan napvilágra kerültek, hogy ezek a demokratikus politikai célok még időlegesen sem teremtettek társadalmi egységet. A májusi forradalom már valóban csak a nép: az egyetemistákat tömörítő „aula", a munkásság és a kézművesek forradalma volt; az alkotmányos, szociális és nemzeti törekvések különös együt-
