Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
1038 GERGELY ANDRÁS Május végén az erdélyi szászok újabb offenzívát indítottak. A Bécsben élő „erdélyi németek" (!) röpiratban ismertették a „szász nemzet" álláspontját az unió kérdésében. Magyarország máris önállósult, Erdély bekebelezésével pedig túlhatalomra tesz szert. Erdély jogai így megsemmisülnek, hiszen hiába lép a rendi jogok helyébe a népképviseleti rendszer, ez csak a „többség diktatúráját" hozhatja.3 5 „Ha Erdély Magyarországgal együtt a sérthetetlen, a királynak nem felelős, tehát szuverén magyar nádor régenssége alá kerül, akkor minden egyensúly elveszett a Monarchiában, akkor a Monarchia két birodalommá történő kettéválása bevégzett ténnyé válik" — állapítják meg, lényegében helyesen, s ők nem tudják az esküt letenni egy olyan alkirályra, „ciki ma még császári herceg, holnap azonban már magyar (ein Magyare) lehet".36 Az államjogi aggodalmak azonban aligha voltak újak, s aligha válthattak ki szorongást Frankfurtban. (Jellemző, hogy az argumentációban az Erdély többségét kitevő románokról szó sem esik.) Az unió szász részről történő elfogadásakor, május végén, ott munkált a németmagyar szövetség gondolata is: az osztrák birodalomra támaszkodó államhűség kártyáját akkor nem lehetett kijátszani. Karl Gooß segesvári követ például nyugat és kelet közelgő harcával érvelt a kolozsvári diétán az unió mellett. Mindenesetre az erdélyi szászok, mint az erdélyi románok, Innsbruckba is küldöttséget menesztettek: a király tagadná meg az erdélyi országgyűlés uniótörvényének szentesítését. A román és a szász küldöttség fogadására azonban már csak egy nappal e törvény szentesítése után, június 11-én került sor, s az uralkodó, Esterházy miniszterjelenlétében, az utóbbi fogalmazványát felolvasva sajnálattal közölte, hogy kérésükkel megkéstek. (Jellemző, hogy Innsbruckban az éppen az uniótörvény szentesítése miatt is ott időző magyar miniszterelnökkel, Batthyány gróffal a szász küldöttség tagjai nem voltak hajlandóak tárgyalni.)37 Az innsbrucki szász küldöttség jelentkezett Bécsben az uralkodót immár helyettesítő János főhercegnél is, aki azzal küldte volna haza őket: „hagyják, hogy hadd forrja ki magát az egész".3 8 Ehelyett Frankfurthoz fordultak, ahol már egy másik küldöttség is buzgólkodott. Az erdélyi szászok jól szervezett, ajánlólevelekkel ellátott félhivatalos küldöttséget indítottak Frankfurtba május végén. Budán felkeresték István nádort, aki biztosította őket, hogy ha a magyar országgyűlés elszakadna Ausztriától, ő huszonnégy órán túl nem maradna az országban — személyével tehát mintegy garanciát kínált a szászok aggodalmaira, nyilván az előbb ismertetett röpiratra is reflektálva. Pesten a küldöttséget a kormány részéről Deák Ferenc igazságügyminiszter fogadta. Kijelentette: az uniót illetően nem szabhatnak feltételeket, mert ilyeneket csak önálló hatalom állíthat. Az unió bekövetkezte után Frankfurtba megérkező szász küldöttek, Geltsch brassói tanár vezetésével, most már azt akarták elérni, hogy a magyar-német szövetség tervezetébe foglalják be a német nemzetiség jogainak biztosítását. A parlament nemzetközi jogi bizottságában tárgyalták a kérdést, tehát nem német belügyként. A problémakör, nyilván a már ott lévő magyar követek diplomáciai munkájának eredményeként is, a frankfurti nemzetgyűlés plenáris vitájára nem került. A szász delegáció eredmény nélkül ért haza Nagyszebenbe július l-jén. Két nap múlva ezért újra elindították Geltschet a szász universitas emlékiratával. Most a szász területi különállás biztosítását
