Századok – 1996

Történeti irodalom - Hudi József: Pápa város önkormányzata a késő feudalizmus időszakában (1730–1847) (Ism.: Stipta István) IV/1029

TÖRTÉNETI IRODALOM 1029 fakadó nyelvi problémákról, az ország megosztottságából következő egyházjogi nehézségekről — a magyar király által kinevezett püspökök nem működhettek sem a Hódoltságban, sem Erdélyben, és részletesen foglalkozik a jelentések demográfiai információived. Végül számot ad a kiadás szempontjairól. A forráskiadás természetesen válogatás. A kiadó elsősorbem olyan iratokat közöl, amelyek a hívőkről tájékoztatnak, lehetőleg számszerű adatokkal. A kötetben 40 jelentés teljes szövegét olvashatjuk, olaszul vagy latinul, 24 különböző misszionáriustól, akik közül 3 világi pap, 5 minorita, 12 obszerváns ferences és 4 pálos szerzetes, nemzetiségüket tekintve 8 olasz, 6 délszláv és 10 magyar. A 40 jelentésből 30 eddig kiadatlan volt, 10 már megjelent különböző, nehezen hozzáférhető kiadványokban, de Tóth ezeket is az eredetiből közli, feltüntetve a kiadástól eltérő olvasatait. Az iratkiadás mintaszerű. Az irat sorszámát és dátumát rövid (vagy, ha az irat nyelvezete ezt indokolja, hosszabb) regeszta követi magyarul és németül. Ez után következik a levéltári jelzet, az esetleges korábbi kiadás, majd az irat tartalma ugyancsak magyarul és németül, végül az eredeti szöveg. Minden irathoz filológiai és tárgyi jegyzetek csatlakoznak, ezek tárgyszerűek és amennyire meg tudom ítélni, hibátlanok. A kiadványt terjedelmes bibliográfia és pontos név- és tárgymutató zárja le. A Misszionáriusok jelentései-t a Római Magyar Akadémia, a Ráday Gyűjtemény és az MTA Történettudományi Intézete közösen adta ki, a szép nyomdai munka az Intézet Kiadványcsoportját és az Akaprint Kft.-t dicséri. Olyan forráskiadvánnyal gazdagították a történettudományt, amelyet ezután a 17. század, a Hódoltság és a Székelyföld történetének kutatói nem nélkülözhetnek. Tóth István György pedig ezzel a munkaijáva] bebizonyította, hogy a forrásközlésben is a történész középgeneráció legjobbjai közé tartozik. De nullus liber sine macula ... A sorozat címébe alaktani hiba csúszott: in Roma helyett (mert ilyen a latinban nincsen) locativus: Romae kellene. Heckenast Gusztáv Hudi József PÁPA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA A KÉSŐ FEUDALIZMUS IDŐSZAKÁBAN (1730-1847) Fejezetek Pápa város történetéből 2. Pápa, 1995. 198 o. A figyelemre méltó tanulmány egy fontos magyarországi város történetének több mint száz évét fogja át. Pápa korabeli históriája a helyi érdekkörön túli tanulságokkal szolgál, hiszen a település a vizsgált időszakban egy kiterjedt magánbirtok igazgatási központja, főesperességi székhely és a vármegye politikai életének centruma volt. A helytörténeti kutatás komplex közelítési módszerével feltárt anyagokra építő és jó stílusban megírt tanulmány joggal tarthat igényt a Századok olvasóinak figyelmére, számos gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti adalékkal egészíti ki általános várostörténeti ismereteinket. A könyv méltatása alkalmat kínál néhány jogtörténeti alapkérdés felvetésére is, hiszen a szerző — mint az előszóban olvashatjuk —, elsősorban az e tudományszak körébe vágó igazgatástörténet legfontosabb helyi tendenciáit kívánta vizsgálni. Ami a rendelkezésére álló forrásokat illeti, nem volt könnyű helyzetben, hiszen a kutatott időszak helyi végrehajtással kapcsolatos levéltári iratai rendkívül hiányosak. A recenzens úgy tapasztalta, hogy a tanulmány az „igazgatás" kifejezést szűken értelmezve a belső végrehajtásra, a köznapi értelemben vett önkormányzatra koncentrált, nem tekintette e körbe tartozónak a külső igazgatást, a település vármegyével és központi kormányszékekkel való viszonyát, közigazgatási kapcsolatát. A település magán és egyházi igazgatási viszonyai is a kutatói érdeklődés körén kívül maradtak; ebben az értelemben a köztörténeti közelítésmódnak és értelmezésnek megfelelő „igazgatástörténeti" munkáról van szó. Ebből a felfogásból következett a feldolgozandó anyag kiválasztása: a szerző a helyi levéltárban fellelhető töredékes archivált anyagot gyűjtötte össze, nem tekintette feladatának a városigazgatási tevékenységet egyre inkább befolyásoló kormányhatósági normák, vármegyei statútumok, az országosan érvényesülő közjogi szokásrendszer vizsgálatát. A 18. század végére alakult ki az országos közigazgatás szervezeti rendje, erre az időszakra épültek ki az állami igazgatás központi, területi szervei és vívták harcukat a vármegyeközpontú középszintű és helyi igazgatással.