Századok – 1996

Történeti irodalom - Levéltári Közlemények. Mutató 1923–1993. (Ism.: Niederhauser Emil) IV/1030

1030 TÖRTÉNETI IRODALOM Közigazgatás-történetileg ez a folyamat úgyszólván feltáratlan, az állami végrehajtó apparátus szervezeti és működési rendszerét elemző tudományos kutatások a múlt század végére megszakadtak, és csupán a Magyary-féle közigazgatás-tudományi intézet révén éledtek fel rövid időre. A szerző is csupán néhány utalást tesz az egyébként a hivatkozottnál valamivel gazdagabb jogtörténeti irodalomra. (I. Historiográfiai áttekintés 9-16. o.) A jól feldolgozott, friss szemlélettel összeállított tanulmány néhány terminológiai kérdést is felvet. A címben szereplő „önkormányzat" fogalmának értelmezése máig bizonytalan, a közigazgatás-történeti irodalomban lényeges tartalmi elemeire nézve két felfogás alakult ki. A hagyományos, német eredetű álláspont szerint a normákban megtestesülő vagy informálisan közvetített központi elvárások helyi megvalósítását és a szabályozatlan helyi viszonyokról való döntési hatáskört jelenti (Selbstverwaltung), egy másik nézetcsoport az önkormányzat lényegét az intézmények külső szervek által nem befolyásolt végrehajtói — szervező tevékenységében látja. Ez utóbbi esetben az igazgatástörténeti szempontokat érvényesítő munkák külön fejezetben taglalják egy település állami és önkormányzati igazgatásának kérdéseit. Egyik, a 19. század első harmadára is vonatkoztatható felfogás sem jelent azonban autonómiát, a külső szervektől való teljes függetlenséget. Ilyen nagy mozgásteret a korabeli magyar városok sem élveztek, hiszen a vizsgált periódusban már pl. az érvényesülés igényével megjelenő központi normákat végre kellett hajtaniuk. Ezért látszana szükségesnek egy alapos szakmai vita arról, hogy a könyv 43. oldalán szereplő önkormányzati hatalmi körök (politikai igazgatás, kommunális ellátás, gazdálkodás, adó és pénzügy, egyházi, szociális igazgatás, egészségügy, bíráskodás) közül melyek tartoztak önálló városi kompetenciába és milyen ügytípusokban érvényesült magánfoldesúri, egyházi, vármegyei, magyar vagy udvari dikasztériumi akarat. Tapasztalataim szerint az alsó szintű igazgatási egységek érdekeik védelmében egyre többet hivatkoznak törvényre, helytartótanácsi normára. Ezek stabilitást jelentettek a változó helyi érdekekkel szemben, alkalmanként egyedüli garanciát kínáltak a magánfoldesúri, vármegyei túlkapások ellen. A korabeli helyi közélet meghatározó eleme a bíráskodás volt. Ennek a városon belüli szervezeti rendjére, a bírák és ítélkező testületek hatáskörére pontos utalásokat találunk. A remélhetően elkészülő Pápa monográfia is csak akkor lesz azonban teljes, ha az igazságszolgáltatás működéséről, az ügyek természetéről — az igazgatási ügyforgalomhoz hasonlóan precíz — tételes feldolgozás születik. A jellegadó dunántúli város 18-19. századi története rendkívüli tanulságokkal szolgál a közhatalom gyakorlásának rendi megosztottságáról is. A nehezen kialakult egységes városi igazgatás mellett párhuzamosan élt a nemesi község és a zsidók települési részkormányzata. Annak ellenére, hogy a nemesi község működéséről jegyzőkönyv nem maradt fenn, fontos részleteket ismerhetünk meg a testületi és egyedi szervek működéséről. A zsidó közösség viszonyainak és önkormányzatának bemutatása a könyv egyik legsikerültebb fejezete, amelyben a vizsgált várossal azonos nagyságrendű települések korabeli állapotára is utalás történik. A könyvet egy széleskörű várostörténeti bibliográfia zárja, amelyből kiderül: e városigazgatásról szóló mű megírásához az állam- és jogtudomány művelői, a közjogtörténet kutatói csekély mértékben járultak hozzá. Ennek csupán töredékrészi magyarázatát adja, hogy a szerző figyelmét elkerülte néhány fontos mű (Hajdú Lajos, Ruszoly József munkái) a döntő ok, hogy a levéltári forrásokon alapuló szakkutatások nyomán ezideig nem született biztos elvi alapon álló, a fogalmakat korabeli értelmük szerint következetesen használó, köztörténészek figyelmére érdemes igazgatástörténeti monográfia. Stipta István LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK. MUTATÓ 1923-1993 Összeáll. Szabó Anikó. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1995. 355 o. A 70 éves folyóiratnak ez a mutatója mintaszerű, minden oldalról megközelíthetővé teszi a tartalmat. A rövid Bevezető az általános tudnivalókat közli a mutató használatához, egyes rovatokban még külön is vannak eligazító magyarázatok. Az elején az egyes évfolyamok könyvészeti adatai találhatók meg, természetesen időrendben. Az első nagyobb rész az Összevont tartalommutató (19-142. o.). Ez a szerzők neve alatt sorolja fel a folyóirat minden egyes közleményét, az illetők által ismertetett munkákat is, csillaggal és petittel elkülönítve a cikkektől. Több szerző esetén