Századok – 1996

Történeti irodalom - Jezsuita okmánytár (Ism.: Tóth István György) IV/1024

1024 TÖRTÉNETI IRODALOM nácsadóit is (Sully azonban csak egy portré képen szerepel a könyvben). A téma, a magánélet bemutatása adta lehetőségeket a szerző kitűnően használja ki, hogy felvillantsa a mindennapi életet és az embert középpontba helyező történeti kutatások újabb eredményeit is. Gyermeknevelés, családi élet, „gender history", szexualitás, érzelmi élet, valamint az egészségügy és orvoslás történetének ismeretanyagát a szerző éppúgy beavatottan és biztos kézzel használja, mint a nyelvtudás (például III. Henrik kapcsán, 11. és 22.), vagy a könyvnyomtatás, az alfabetizáciő és olvasói kultúra történetéről nyert kutatási eredményeket. Ez utóbbiak alapján a szerző például több esetben utal a király és közvélemény viszonyára, s hangsúlyozza a közvélemény formálódásának politikai jelentőségét. A könyv elsősorban a középiskolás olvasókhoz és a „laikus" érdeklődőkhöz szól, akiknek nemcsak ismereteit bővíteni, de történelemszemléletét is formálni fogja. Ebben szerepe lesz a kitűnően válogatott és technikailag is jól megvalósított reprodukcióknak is. Sajnos az ismeretterjesztő könyvek sokszor óvatosan mérik az ismereteket, és nem könnyítik meg az olvasó további tájékozódását. E könyvnél szerkesztési hiba, hogy a képek alkotóit nem nevezték meg, s a portrék több esetben nem a megfelelő szövegrészhez kerültek (például 20-22.). A könyv végén fel lehetett volna tüntetni a képek eredetijének lelőhelyét is, ahogyan egy rövid, akár néhány idegennyelvű könyvet is megnevező bibliográfia, és a Bourbonok leszármazási táblája még teljesebbé tette volna a könyvet. Szántay Antal JEZSUITA OKMÁNYTÁR 1/1-2. Erdélyt és Magyarországot illető iratok 1601-1606. Sajtó alá rendezte: Balázs Mihály, Kruppa Tamás, Lázár István Dávid, Lukács László. Bevezető tanulmányt írta: Balázs Mihály. Szeged, 1995. 698 o. Az „Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez" című sorozatban megjelent két fél kötetben a jezsuita okmánytár első kötete. Összeállítói között megtaláljuk Lukács Lászlót, a római magyar jezsuita történészt, aki nyolcvanhatodik életévében is töretlen energiával dolgozik a jezsuiták 16-17. századi története forrásainak közzétételén. Lukács László hatalmas életműve a kora újkori római egyháztörténeti források kiadásának nemzetközileg is elismert példája: kiadta a rend korai pedagógiai tárgyú dokumentumait, a Magyarországra vonatkozó 16. századi jezsuita iratokat, és a Magyarországot is felölelő osztrák rendtartomány katalógusait, amelyekből minden itt működött jezsuita pályafutása jól nyomon követhető. Lukács László munkáját folytatva Balázs Mihály szegedi irodalomtörténész két fiatalabb kollégájával összefogva indította újra, immár nem Rómában, hanem Szegeden, a magyarországi jezsuitákra vonatkozó források kiadását. A kötet előszavát Balázs Mihály írta, és bár ez nincs feltüntetve, nyilvánvalóan ő az okmánytár szerkesztője és a jegyzetek jó részének írója is. Az okmánytár a Lukács László kiadásában Rómában megjelent, és a 16. századi jezsuita forrásanyagot a teljességre törekedve közlő Monumenta antiquae Hungáriáé folytatása. A 17. századi iratanyagot, írja Balázs Mihály, nem biztos, hogy ugyanilyen részletességgel közre lehet majd adni, hiszen a források száma az idő előrehaladtával egyre nő, de a század elejének iratanyagát, kb. Bethlen Gábor uralkodásának kezdetéig, a korábbi kötetekben megvalósított teljesség igényével fogják közölni. Az iratokat magyar regesztával látták el, mert a veretes latin szövegeket enélkül csak kevesen tudnák követni. A Monumenta előző kötetei, állapítja meg az előszó, miközben nem kis elismerést váltottak ki külföldön, alig hasznosultak a magyarországi kutatásban és oktatásban, ezért most magyar jegyzetekkel és regesztákkal segítik a kutatókat. Ugyanakkor, ha az idegennyelvű kiadásra a későbbiekben lehetőség lesz, az egyszer számítógépre vitt szövegeket később könnyen újra ki lehet adni, kevesebb jegyzettel és idegennyelvű regesztával. Nem volt könnyű az iratanyag behatárolása: a szerkesztők minden magyarországi vagy erdélyi jezsuita tollából származó iratot felvettek köteteikbe, akárcsak a máshonnan való jezsuitától származó, de erre a térségre vonatkozó iratokat. Ezt sokszor csak úgy lehetett megvalósítani, ha pl. a kötet szerkesztője az ausztriai rendtartomány irataiból kiemelte a magyarországi vonatkozá-