Századok – 1996

Történeti irodalom - Habsburg Ottó: V. Károly. Egy európai császár (Ism.: Anderle Ádám) IV/1021

TÖRTÉNETI IRODALOM 1021 rámutat, hogy Ulászló személye a magyar országnagyok számára nemcsak viszonylagos gyengesége miatt volt szimpatikus, hanem amiatt is, hogy cseh uralkodó lévén, személye békét hozhatott volna Morvaországban, Sziléziában és Lausitzban, valamint egy esetleges magyar-cseh szövetség létrejöttét is elősegíthette volna. Ugyanebben a fejezetben taglalja a szerző Korvin János lemondását a trónigényről, valamint П. Ulászlónak a nemesség egy része által történő megválasztását, amely konfliktusokhoz vezetett nemcsak a Habsburg-párttal, hanem a lengyel Jagellókat támogatókkal is. A harmadik fejezetben János Albert és Miksa támadásáról ír a szerző Magyarország, illetve II. Ulászló ellen, részletesen elemzi János Albert Budára érkeztét, s rámutat, hogy П. Ulászló támogatói jelentősebbek lehettek, hiszen testvére kénytelen volt — a trónigényről való lemondás nélkül — eredménytelenül elhagyni Budát. Ugyanilyen részletes képet kapunk Miksa 1490-es magyarországi hadjáratáról s annak sikertelenségéről is, s végül János Albert Felső-Magyarországról történő kiűzéséről. Az utolsó fejezetben pedig a konfliktus lezáródásáról olvashatunk a pozsonyi békéig, illetve annak a magyar rendek által történt elismeréséig. K. Baczkowski jelentős levéltári és nyomtatott forrásanyagot használt fel munkájához, amelyben szinte egyenlő arányban szerepelnek lengyel, magyar és osztrák dokumentumok. Ugyanezt az arányosságot követte az irodalom felhasználásában, a vonatkozó lengyel és német művek mellett jelentős számú magyar irodalmat is felhasznált a könyv megírásához. Bagi Dániel Habsburg Ottó V. KÁROLY. EGY EURÓPAI CSÁSZÁR Európa, Budapest, 1994. 421 o. Ritka historiográfiai esemény, hogy tudós szerző az európai történelem egyik nagy személyiségéről — ötszáz év múltán — a kutatói tárgyilagosság ambícióját fenntartva, saját családtörténetének részeként értekezzen. Érthető lehetne ezért a szerző elfogultsága, — egyébként egyfajta mértéktartó, pozitív elfogultság jellemzője is a könyvnek — ám Habsburg Ottó mégsem apológiát ír. Azt a Habsburg uralkodót választja dolgozata tárgyául, aki saját korában — a szerző felfogása szerint — az ő mai, saját 20. századi európai politikusi normáit leginkább felmutatta. A politikusszerző a mai európai kérdésekhez, problémákhoz keresett történelmi előképet V. Károly személyében, s az európai egységgondolat és a békés egymás mellett élés előzményét kívánja meg bemutatni a császár politikai életművében. A szerző V Károly művének mai aktualitását hangsúlyozza az előszóban, s ez a gondolat zárja is le a kötetet. S ez a munkán végighúzódó alapszempont is. A könyv szerkezeti felépítése V Károly életének, tevékenységének különböző európai színterei szerint alakul, s így a könyv a 16. század első felének európai politikai és eszmetörténete is. A gyermekkor-ifjúkor színterét, Burgundiát bemutató fejezetben, s a későbbi részekben is fel-felsejlő burgund-vonatkozások a magyar nyelvű történeti szakirodalomban újdonságnak számítanak. Az egyes térségek tárgyalása kapcsán (Itália, Németország, Hispánia, Amerika) ugyanakkor a kor fő problémáit, és V. Károly ezekhez való viszonyát mutatja be a szerző. Meggyőző, ahogy „a burgund tényező" jelentőségét mutatja be a könyv; a 15. században és a 16. század elején Burgundiában dobog Európa szíve: földrajzi helyzete miatt kulturális szintézis, az európai konfliktusok egyik központja („negyedik csatamező"); az európai egységnek ezért nem véletlenül ma is szimbóluma (Brüsszel!). Károly itt, Burgundiában tanulhatta meg az összeurópai látásmódot és érzékenységet, érvel a szerző. Károly neveltetésének és ifjúságának bemutatása nagy empátiával történik, ezért a recenzens sajnálja, hogy Habsburg Ottó oly természetesen vette át a spanyol és európai történetírásban olvasható kliséket és sztereotípiákat az édesanyáról, az „őrült" Johannáról. A források olvastán — hiszen a szövegből kitűnik, hogy a munka hatalmas primér forrásanyag feldolgozásán alapul —