Századok – 1996

Történeti irodalom - Baczkowski Krzysztof: Walka o wegry w latach 1490–1492 (Ism.: Bagi Dániel) IV/1020

1020 TÖRTÉNETI IRODALOM bizánci állam egyre gyengülő belső egysége hogyan vezetett el lehetséges nyugati szövetségesek felkutatásához. Bemutatja a kapcsolatkereső próbálkozások kudarcait is. Teret szentel a korabeli Magyarország bemutatásának is. Ez a kép nyilvánvalóan azért elnagyolt és vázlatos, mert csak annak tükrében kapott helyet a könyvben, hogy miként alakultak a bizánci állam külkapcsolatai. A szerző hosszasan ecseteli V Palaiologosz János budai útját, részletesen ír arról, hogy milyen pompával fogadta Nagy Lsyos a bizánci császárt. A Budán tartott tárgyalások után V Palaiologosz János felkerekedett Avignonba, hogy segítséget kérjen a pápától, aki azonban a segítség fejében azt követelte, hogy a császár, az ortodox papság és az egész nép térjen át a katolikus hitre. A szerző részletesen ismerteti a pápa e tárgyban írott leveleit is. A tárgyalások a pápa hajthatatlansága miatt meghiúsultak, a császár nem volt hajlandó teljesíteni a feltételeket, s így a Budára való visszatéréskor Nagy Lajos is elutasította a bizánci uralkodó segítségkérését. A szerző — egyik szakirodalmi forrására, J. MeyendorfTra hivatkozva — ezt úgy értelmezi, hogy mindezért csak „a fanatikus magyar királyt és a hajthatatlan pápát terheli felelősség". A következő fejezet Szavojai Amadeus anatóliai hadjáratát mutatja be, minek következtében V Palaiologosz János végül is rákényszerült, hogy Rómában 1369 őszén felvegye a katolikus vallást. A könyv tehát eseményszerű összefoglalása a bizánci birodalom tizenöt évének, melyben a hangsúlyokat a külpolitikai kényszerű útkeresésekre, valamint V Palaiologosz János császár ebben játszott szerepére helyezi. A szerző igen gazdag forrásanyagra támaszkodik: a bizánci forrásokon kívül a nyugati kútfőket is feldolgozza. A felhasznált szakirodalom pedig széles skálát nyújt az elmúlt 30-50 év folyamán a témában írt könyvekről, ill. szakcikkekről. Bagi Dániel Krzysztof Baczkowski WAL KA О WÇGRY W LATACH 1490-1492 Z dziejów rywalizacji habsburgsko-jagiellorískiej w basenie srvdkowego Dunaju Krakow 1995. 168 о. HARC MAGYARORSZÁGÉRT 1490-1492 A Duna-medencei Habsburg-Jagelló rivalizálás történetéhez Krzysztof Baczkowski, a Jagelló Egyetem Középkori Egyetemes Történelem Tanszékének professzora ezúttal a Hunyadi Mátyás halálát követő két év politika- és diplomáciatörténeti bemutatására vállalkozott, lengyel szemszögből. A szerző már több művében szentelt figyelmet ennek a korszaknak és témának, e jelenlegi munkája méltó folytatása az 1975-ben megjelent, az 1515-ös bécsi kongresszust feldolgozó munkájának és az 1980-ban napvilágot látott monográfiájának, amelyben a Jagelló-dinasztia rivalizálását mutatta be Hunyadi Mátyással. (Az 1515-ös bécsi kongresszus. Okai, lefolyása, jelentősége, Varsó 1975, ill. A Jagellók harca Korvin Mátyással a cseh koronáért 1471-1479-ben. Krakkó, 1980.) K. Baczkowski bevezetőjében a korszakot a nagy közép-európai integrációs kísérletek korszakaként jellemzi, amelyek ugyanúgy jellemezték a magyar, mint a lengyel uralkodókat, nem is beszélve a Habsburgokról. Az első fejezetben Hunyadi Mátyás magyar király személyét mutatja be, s rámutat, hogy a király legnagyobb tragédiája az volt, hogy nem volt törvényes férfiági örököse, s így a környező államok uralkodóházai — a Habsburgok és a Jagellók — azonnal bejelentették igényüket a magyar trónra. A szerző megállapítása szerint ez törvényszerűen vezetett a Jagelló és Habsburg család versengéséhez, s mivel Miksa 1486-ban követséget küldött Moszkvába, hogy egyfajta szövetséget hozzon létre Jagelló Kázmér ellen, a Mátyás-kérdés lassan nemzetközi méreteket kezdett ölteni. A második fejezet Mátyás halálától II. Ulászló megválasztásáig kíséri figyelemmel az eseményeket. A szerző mindenek előtt a magyarországi helyzetet elemzi és mutatja be: melyik trónkövetelőnek mennyi esélye volt megszerezni Szent István koronáját. Szemléletes képet kapunk az ország állapotáról, a királyi tanács szándékairól, Beatrix terveiről az Ulászlóval esetleg kötendő házasságáról. A szerző a hangsúlyt mindenképpen arra helyezi, hogy a királyi tanács tagjainak véleménye volt döntő a kérdésben, így abban is, hogy melyik trónjelöltet ne támogassák. A szerző