Századok – 1996
Történeti irodalom - Vasziliki Nerandzi-Varmazi: Bizánc és a nyugat (1354–1369) (Ism.: Bagi Dániel) IV/1019
TÖRTÉNETI IRODALOM 1019 lyenként veszi sorra az új politikai vezető réteg tagjait, s mindegyik esetben közli a rájuk bízott hivatalokat is. A második fejezetben a szerző aprólékosan bemutatja a korabeli kis-lengyel nemesi családok közötti családi kapcsolatokat, kitér az egyes családok közötti házassági kötelékekre is. A fejezet végére szemléletessé válik az az összefonódás, amely a nevezett családok között létrejött. Végezetül a harmadik fejezetből megtudhatjuk, hogy mekkora gazdasági erővel rendelkeztek a korabeli elit képviselői. Egyébként itt érdekes lehet, hogy találkozunk olyan nemesekkel is, akik csupán egy-két faluval rendelkeztek, s nem mutatható ki, hogy vagyonuk valamilyen módon növekedett volna. Magyar szempontból a szerző egy lényeges megállapítást tesz: Nagy Lajos lengyelországi uralma idején nem következett be nagyobb mobilitás a hatalmi eliten belül, a király nem nevezett ki lényeges számú új hivatalnokot, azaz nem történt elitváltás. A 14. és 15. századi lengyel elbeszélő forrásokban Nagy Lajost szívesen emlegették a kázméri mű lerombolójának, olyan uralkodónak, aki megbolygatta az addigi adminisztrációs rendszert, saját híveit — akik természetesen kis-lengyelek voltak — ültette mindenütt hivatalba. Ezt a régi felfogást, amelyet a lengyel történetírás egy része is magáévá tett, megcáfolja Jacek Gzella munkája, hiszen kiderül belőle: a két utolsó Piast uralkodó alatti kis-lengyel hatalmi elit őket túlélvén, Nagy Lajos uralkodása alatt is változatlan maradt. A szerző gazdag forrásanyagot vonultatott fel munkája megírásához, felhasználta a kis-lengyelországi oklevélgyűjtemény megfelelő részeit, amelyeket szinkronba hozott a vonatkozó elbeszélő forrásokkal; ugyancsak bőségesen merített a szakirodalomból is. A magyar viszonyokhoz képest szerényebb volumenű lengyel oklevélállományból az író rengeteg oklevelet használt fel, amelyeket — saját bevallása szerint is — már publikáltak ugyan, de ilyen célra még nem használták fel azokat. Azonban kár, hogy a lábjegyzetekben nem jelölte meg, hogy az egyes okleveleket az eredeti, vagy valamilyen késői másolata alapján adták ki. Ezt egyébként az oklevélgyűjtemények szerkesztői mindenütt jelzik. Jacek Gzella könyve mindenképpen hasznos információkkal és új gondolatokkal szolgál Nagy Lajos lengyelországi uralma tekintetében, széles forrás- és irodalomanyagon nyugszik, és fejezetenként is segítséget nyújt a téma iránt érdeklődőknek. Bagi Dániel BacnXiKTi NepavTÇr|-Bap|i(xÇvr| To BuÇavtio Koa т| 5vav 1354-1369 EwßoXvri cnt|v tcrcapta tcov nponmv xpovcov rr|ç povoKpoaoptaq той Icoawri E' ПоЛаюХотои Thesszaloniki, 1993. 167 o. Vasziliki Nerandzi-Varmazi BIZÁNC ÉS A NYUGAT (1354-1369) Adalék V. Palaiologosz János császár uralkodásának első éveihez Vasziliki Nerandzi-Varmazi, thesszaloniki egyetemi tanár munkája nagy vállalkozás, hiszen, mint ahogy a szerző is megjegyzi munkája előszavában, V Palaiologosz Jánsról eddig még nem készült monográfia. A könyv az említett császár uralkodásának egy meghatározott szakaszát tárgyalja. Trónraléptével foglalkozva, mindenekelőtt általános képet ad a korabeli bizánci állam politikai, gazdasági helyzetéről, s arról, hogy az új császárnak milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, valamint szól a külkapcsolatok szükségességéről és alakításáról. Ezt követi a környező államalakulatok bemutatása, Bizánc és a Nyugat korabeli politikai kapcsolatainak taglalása. A mű rávilágít, hogy a
