Századok – 1996

Történeti irodalom - Gzella Jacek: Malopolska elita wladzy w okresie rzadów Ludwika wegierskiego w polsche w latach 1370–1382 (Ism.: Bagi Dániel) IV/1018

1018 TÖRTÉNETI IRODALOM azután az etnonymok és politonymok, a földrajzi nevek, minden esetben külön cirill, latin és görög ábécé szerint, a II. kötetben ugyanilyen sorrendben a használt terminus technicusok jegyzéke. Az I. kötet közli a venedekre (venetekre) vonatkozó ókori forrásokat, bár a forrásközlők szerint ezek nem vonatkoznak a szlávokra, viszont a szerkesztők szerint ez vitatható, mert akkor nem érthető a német Windisch, Wendisch és a finn vená, amelyek egyértelműen szlávokat jelentenek. Általában jellemző, hogy a kommentárok óvatosan foglalnak állást vitás kérdésekben, sok esetben jelzik, hogy még nincs végleges megoldás. Az összeállítók a magyar szlavisták és bizantinológusok (Király Pétéi; Olajos Teréz, Szádeczky-Kardoss Samu) munkáira is hivatkoznak, persze, amennyiben idegen nyelven jelentek meg, s még azt is tudják, hogy Prokopiosz Titkos történet c. munkája 1985-ben magyarul is megjelent. Meg kell elégednünk ilyen formális ismertetéssel, hiszen akár csak a közölt források felsorolása jelentősen megnövelné a terjedelmet, érdemi elemzés pedig beláthatatlanná tenné. Hallatlan erudicióval készült munkáról van szó, a nemzetközi szakirodalom fölényes ismeretéről. Sok évi munka gyümölcse ez a két kötet. Nyilvánvaló, hogy a korai szláv államokra vonatkozó források ilyen jellegű összegyűjtése sok vaskos kötetet kívánna meg. A nagymorva államra vonatkozó források sincsenek meg, hiszen azokat Csehszlovákiában jónéhány éve öt kötetben jelentették meg. Pedig a nagymorva állam még belefért volna a két kötet időrendi kereteibe. Az első bolgár cárság még inkább, de ennek vonatkozásában is csak a szlávokra vonatkoztatható szemelvények találhatók, (gyakran avarok vagy venedek néven emlegetik őket). A korai szláv történelem forrásainak majdnem teljes bemutatása történt meg ebben a két kötetben. Nagyon jó, hogy így együtt vannak. A tudományos világ nagy hálával tartozik a két kötet összeállítóinak. Valószínűleg évtizedekre szóló munkát végeztek el. És ezt a munkát csak dicsérni lehet. Niederhauser Emil Jacek Gzella MAtOPOLSKA ELITA WLADZY W OKRESIE RZADÓW LUDWIKA WiJGIERSKIEGO W POLSCE W LATACH 1370-1382 Torun, 1994. 174 o. A KIS-LENGYELORSZÁGI HATALMI ELIT NAGY LAJOS LENGYELORSZÁGI URALMA IDEJÉN 1370-1382 Jacek Gzella munkája hiánypótló, hiszen Nagy Lajos lengyelországi uralmáról ilyen aspektusból még nem született lengyel monográfia: a lengyel történetírást sokkal inkább a dinasztikus, diplomáciai kapcsolatok és a politikai történet érdekelte a magyar király lengyelországi uralkodásában. A könyv beleilleszthető egy sorozatba: Tomasz Nowakowski szinte ugyanilyen címmel, hasonló szempontok szerint írta meg könyvét a kis-lengyelországi nemességről a krakkói trónért folyó hatalmi vetekedés időszakát áttekintve (Malopolska elita wladzy wobec rywalizaçji о tron krakowski w latach 1288-1306. Bydgoszcz, 1993.). S itt kell említeni Wojciech Falkowski munkáját is, amely Jagelló Kázmér uralkodásának időszakát tárgyalja a hatalmi elit problematikája szempontjából (Elita wladzy w Polsce za panowania Kazimierza Jagiellonczyka [1447-1492]. Warszawa, 1992.). A szerző — a bevezetésben bevallott szándékai szerint is — a korabeli politikai elit származásának, hivatalviselésének, családi kapcsolatainak megírását tűzte ki céljául: könyvének három fejezetre való felbontása is (a hatalmi elit fogalma, kialakulása; genealógiai kapcsolatok az egyes családok között; politikai-gazdasági szerepük az államban) ennek megfelelően történt meg. Az első fejezetben a szerző röviden vázolja a széttagoltság korabeli Kis-Lengyelország régi nemesi családjainak kihalását, s a 14. században később jelentős szerephez jutó famíliák felemelkedését. Közben — talán egy kicsit túl didaktikuson is — megmagyarázza, hogy mit értünk hatalmi eliten, hogy kik emelkedhettek a kor szokásainak megfelelően e hatalmi elit sorai közé. Gzella rámutat, hogy Lokietek Ulászló egyesítő politikája következtében a politikai szerepvállalás lehetősége egyre inkább a kis-lengyel nemesség kezébe került, hiszen Lokietek Ulászló, majd fia, Nagy Kázmér is rájuk támaszkodott az új rend bevezetése közben. Családonként és azon belül szemé-