Századok – 1996
Történeti irodalom - Corpus testimoniorum vetustissimorum ad historiam slavicam pertinentium (Ism.: Niederhauser Emil) IV/1017
TÖRTÉNETI IRODALOM 1017 A könyv végén minden fejezethez jegyzetek és részletes bibliográfia tartozik. A korabeli krónikák és a későbbi szakirodalom nagy része francia, mert mint Bozsóki Pál Gerő íija, a francia történészek foglalkoztak a legtöbbet a középkori Európa e meghatározó korszakával. A több száz forrás- és szakmunka átolvasása közben azonban gyakran találkozhatunk német, angol vagy egyesült államokbeli munkákkal is, magyar azonban — sajnos — nagyon csekély akad ebben a részletes irodalomjegyzékben. Pedig a középkori Magyar Királyságnak az évszázadok során több keresztes hadjáratban volt fontos szerepe. A könyvben több térkép, sok ábrázolás, genealógiai táblázat, templom alaprajz található, amely megkönnyíti az események követését. Összefoglalásképpen joggal állapíthatjuk azt meg, hogy Bozsóki Pál Gerő műve hiánypótló munka, amely a keresztes hadjáratok meghirdetésének kilencszáz éves évfordulójára jelent meg. Terplán Zoltán CORPUS TESTIMONIORUM VETUSTISSIMORUM AD HISTÓRIÁM SLAVICAM P E RT IN E NT I UM. SZVOD DREVNEJSIH PISZ'MENNIH IZVESZTIJ О SZLÁVJANAH. ТОМ I. (I-VI W.) ТОМ H. (VII IX W.) Összeáll. L. A. Gindin, Sz. A. Ivanov, G. G. Litavrin; felelős szerkesztők: Gindin és Litavrin; a II. kötetnek külön szerkesztőbizottsága van. Moszkva, 1991-1995. Nauka, „Vosztocsnaja Literatura" RAN, 472 о., 1 térk.; 589 о. A SZLÁVOK TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ LEGRÉGIBB ÍROTT EMLÉKEK GYŰJTEMÉNYE Az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézete adta ki ezt a két igényes kötetet. A kétnyelvű kiadvány az államalakulás előtti időszak vonatkozásában közli az ismert forrászövegeket, az I. kötetben az ókori latin szerzőkkel kezdve, akik a venedekről írtak, s folytatva a koraközépkori forrásokkal. Mindazok a források kiadásra kerültek, természetesen excerptumok formájában, amelyek valamilyen módon a szlávokat, mint etnikumot érintik, ha nem is a szlávok nevével. A számbajöhető források közül csak kettőt hagytak ki, a Bajor Geográfust, akinek munkáját a II. kötettel egyidőben adták ki Moszkvában, és a De conversione Bagoariorum et Carantanorum néven ismert forrást, mert ez túlságosan nagy terjedelmű kommentárt kívánt volna meg. A szemelvények nem az ábrázolt események sorrendjében, hanem a forrás létrejöttének időrendjében kerültek kiadásra. A II. kötet ettől csak annyiban tér el, hogy külön közli a görög, a latin és a keleti forrásokat (két arabot, két grúzt és egy szíriait, ezek csak néhány mondatosak). A I. kötet bevezetője kitér a korábbi kiadványokra, amelyek sokszor egy-egy országra terjednek ki, s a területre vonatkozó forrásokat mind tartalmazzák. Itt viszont csak a szláv vonatkozásúak találhatók meg. A kiadást szükségessé tették az újabb régészeti eredmények, meg az a körülmény, hogy ezeket a forrásokat sokszor megbízhatatlan fordításokban használták és azokat elemezték. Ezért most minden forrásról új fordítás készült, nem egy esetben a kommentárokban megindokolva az olykor semleges megfogalmazásokat, ha az eredeti forrás nem egyértelmű. A felhasználók esetében továbbra is elsőrendűen az orosz fordítás figyelembevételére számítanak, a kommentárokra utaló szám csak az orosz szövegben található meg. Minden egyes forrást megelőz egy bevezető, ez közli a forrásra, ha ismert, a szerzőre vonatkozó tudnivalókat, azután a szöveghagyományt, többnyire a szövegek filiációját is, meg a fontosabb eddigi szövegkiadásokat. Ahol fontos, ott a szövegvariánsokat a lapalján jelzik. A szöveg után közlik a természetesen a forrás többszörösét kitévő kommentárokat, amelyek történeti és nyelvészeti magyarázatokat vegyesen tartalmaznak. Minden kötet végén található az illető kötet vonatkozásában a használt rövidítések jegyzéke, a bibliográfia, külön a forráskiadások és a feldolgozások, természetesen külön a cirill betűs és a latin betűseké, a görög betűsek a latin betűsekkel egy betűrendben, azután a személynevek mutatója, a szereplők és szerzők vegyesen, az utóbbiak kurzívval megkülönböztetve, a források szerzői fettel,
