Századok – 1996

Történeti irodalom - Bozsóki Pál Gerő: Keresztes hadjáratok (Ism.: Terplán Zoltán) IV/1015

1016 TÖRTÉNETI IRODALOM pápák is — úgy gondolták, hogy Bizáncot a mohamedán ellenes harcaiban segítő, támogató had szervezése és Szentföldre irányítása az 1054-es egyházszakadás következményeit mérsékelheti, végső soron megszüntetheti. A bizánci pátriárka újra el fogja ismerni Róma püspökének az elsőségét a keresztény egyházon belül. Ezekről az elképzelésekről csak a negyedik keresztes hadjárat befejezése után, Konstantinápoly nyugati keresztesek általi elfoglalását követően (1204) derült ki, hogy -— valószínűleg — nem fognak megvalósulni gyorsan. A másik eredet-ok az, hogy a 8. századtól kezdődő mohamedán hódításokkal szemben eleinte csak védekező nyugat-európai, latin kereszténységű államok a 11. század végére annyira megerősödtek — minden belső problémájuk ellenére —, hogy támadásba tudtak lendülni a hódítókkal szemben. Ez kezdetben csak a Bizánci Császárság katonai segítése volt, később azonban már önálló keresztes hadjáratokat is vezettek a Szentföld visszafoglalására, illetve az Ibériai-félsziget mohamedán területei ellen. A fejezet Akkon elestével (1291) zárul, azzal az epizóddal, amivel a szentföldi nyugat-európai keresztény államok elvesztették utolsó területeiket is. A nagy ívű fejezet elolvasása után csak egy dolog miatt van hiányérzetünk: a Bizánci Latin Császárság története nincs elég alaposéin megírva, az alfejezetekhez kapcsolódva említi csak meg Bozsóki Pál Geró ennek a keresztes államnak a történetét. A fejezetben szó van több Magyarországgal kapcsolatos eseményről, de II. András király szentföldi hadjárata külön részt kapott. A negyedik fejezetben írja le pontosan és részletesen a „három király hadjáratá"-nak is nevezett eseményt a szerző. Az utóbbi néhány évtizedben talán nem is írtak erről a témáról ilyen alapossággal. Mindehhez járul még az, hogy a fejezet irodalomjegyzékét és jegyzeteit összefoglaló részben — a könyv végén— a szerző három olyan kérdést is feltesz, amelyre még mindig nincs pontos válaszunk. Ezek a feltevések további gondolkodásra késztethetik a korszakkal foglalkozó történészeinket. Az ötödik fejezetben 1291-től az elmaradt mantovai kongresszusig tekinti át az eseményeket. „A nemzeti jellegű vagy részleges keresztes hadjáratok" címet viselő rövid fejezetben szó van például a spanyol „reconquistá"-ról vagy a Magyar Királyság bogumilok elleni harcairól, tehát nem a Szentföld visszafoglalására indított keresztes hadjáratokról. A „Kudarcban és tragédiában végződő részleges keresztes vállalkozások" című hatodik fejezetben az 1212-es gyerekek hadjáratától kezdve az 1514-ben meghirdetett magyarországi keresztes hadjáratig szó van azokról az akciókról, melyek nem tartoznak a keresztes hadjáratok fő eseményei közé, de mindenképpen figyelmet érdemlőek és jellemzőek erre a sokszínű korszakra. A hetedik fejezet „A lovagrendekről" írt összefoglaló, sok magyar vonatkozással, például „A magyar ispotályosokról" vagy „A magyar templomosok"-ról szóló részekkel. A nyolcadik és a kilencedik fejezet témájára joggal mondhatjuk azt, hogy hiánypótló a mai történeti tárgyú szakirodalomban. A „Női arcképcsarnok a keresztes hadjáratok korából" című fejezetben három részben női életutakat, sorsokat mutat be a korszakból. Aragóniai Elvira, Provánszi Margit életének eseményei mellett szerepel a Margit királynéról vagy az Árpádházi Szent Erzsébetről írtak is. Érdekessége a fejezetnek a „Névtelen arab/török feleségek"-ről szóló rész, melyben azokról az asszonyokról van szó, akik keresztény férfiakhoz mentek feleségül. Az ő életükről a korabeli krónikákból alig tudunk meg valamit, jogállásukról csak a fennmaradt törvények alapján alkothatunk képet. Mindenképpen hiánypótló a „Zarándokjelvények, ereklyék, emlékek" című fejezet is. A keresztes hadjáratok keresztényi alapokra épültek — ezt kijelenthetjük akkor is, ha ettől a nemes szándéktól többször el is tértek —, és ez megmutatkozik a keresztesek ruházatában, viseletében, a lovagok fegyverzetén, felszerelésén is. A fejezet alcímei is erről árulkodnak: „Tarisznya és bot", „Lábbeli és főfedó", „II. Orbán pápa vörös keresztje", „Pajzsok és címerek" — hogy csak néhányat említsünk a sok fontos terület közül. Ezután egy rövid fejezet összefoglalja a korszak zsidóüldözéseit, melyek drámai és sajnálatos velejárói voltak Nyugat-Európában a keresztes hadjáratoknak. A fejezetet a magyarországi zsidók helyzetéről írtak fejezik be. A következő részben olyan, ma már részletkérdésnek tűnő problémákat, témákat dolgoz fel a szerző, melyek a keresztes hadjáratok idején nagy jelentőséggel bírtak. Bozsóki Pál Gerő részletesen ír például a keresztes hadjáratok kezdeményezési jogáról és feltételeiről, toborzási feltételekről, a „Költségvetési és pénzügyek"-ről vagy a „Görög és latin egyházi hierarchiá"-ról. Az utolsó fejezet a keresztények, a keresztesek szentföldi építkezéseiről említ fontos dolgokat. Szó van a „Vallási jellegű építkezésekről", „Názáret"-ről, „Betlehem"-ről, „A Szentsír-bazilikáról", katonai építkezésekről. A fejezetet „Végszó" zárja. Ez a munka rövid összefoglalásának is tekinthető.