Századok – 1996

Történeti irodalom - Sibylle Eva–Rösch Gerhard: Kaiser Friedrich II. und sein Königreich Sizilien (Ism.: Radó Bálint) IV/1011

1012 TÖRTÉNETI IRODALOM felaprózódott, a központi hatalom gyengült, míg az invesztitúraharc, a német hűbéri jogfejlődés uralkodóra nézve — különösen a franciaországival összevetve — hátrányos elemei, valamint a városok viszonylagos fejletlensége és gyengesége tovább csökkentették a német királyok, illetve császárok beleszólását birodalmuk ügyeibe. A száli frank dinasztiát követő Stauf-Welf ellentét és ellenségeskedés, az itáliai pártok, a római nemesség küzdelmeibe való beavatkozások összefüggésükben arra vezettek, hogy a Birodalomban a rendi intézmények és a modern bürokrácia az egyes területi fejedelemségek szintjén születtek meg. Erre a szétaprózódási folyamatra — mely szomorú képet mutat az egykorú francia és angol fejlődéssel összehasonlítva — a koronát két esemény tette fel. Az egyik a középkor minden bizonnyal legnagyobb horderejű csatája volt, amikor 1214-ben Bouvines-nál II. Fülöp Ágost francia király seregével szemben alulmaradt az angolok és a velük szövetséges, a Birodalom egységesítését és a keleti terjeszkedést szorgalmazó bajor és szász Welfek hadserege. A másik kétségkívül magának II. Frigyesnek szicíliai trónrakerülése volt. Az első két fejezetben Frigyesről mint anyai ágon a szicíliai normannok, atyai ágon a császári Staufok örököséről olvasunk. Rövid összefoglalás található itt a virágzó középkor egyedülálló gazdasági és népesedési fejlődéséről, a keresztes háborúnak a Nyugat szellemét megélénkítő hatásáról, a teológia fénykoráról, az Egyház egységét veszélyeztető eretnek szektákról, illetve az azt megmentő, ám II. Frigyes által éppúgy nem kedvelt koldulórendekről. Elénk tárul a Mediterráneum felezővonalában fekvő páratlanul szép és termékeny sziget és „gabonaraktár" a maga történetileg meghatározott összetettségével, antik, görög, zsidó, arab, normann műveltségével, épületeivel, művészeti alkotásaival. Megismerjük a szicíliai normann uralom sajátosságait és azt az utat, amelyen II. Vilmos király gyermektelen halála, majd a pápa által elismert Lecce-i Tankréd halála után VI. Henrik császár; Konstancának, II. Roger lányának férje megszerezte a Staufok számára Szicíliát, vérfürdőktől sem riadva vissza. Amikor 1194 karácsonyának másnapján Konstanca császárné életet adott a trónörökösnek, aki a Hauteville-ek és a Hohenstaufok dinasztiáit személyében egybekapcsolta, Petrus de Ebulo campaniai költő bizánci-arab ízlés szerint Vergilius módjára dicsőítette és magasztalta a kis Frigyest. Közismert, hogy a középkor a vergiliusi sorokat nem Augustusra, hanem Krisztusra értette. Eszerint a Stauf császáreszme hihetetlen felfokozásáról volt szó. Az uralkodót — hogy hangsúlyozzák tisztének a pápától független, közvetlenül isteni eredetét — nem haboztak a Messiáshoz hasonlítani. A IV lateráni zsinatot összehívó III. Ince pápa ugyanakkor magát mint Krisztus földi helytartóját Istennél lejjebb, de embernél magasabbra helyezte. II. Frigyes szicíliai-normann nagyapja, II. Roger pedig számos elemet átvett a bizánci császárkultuszból, ahol a Basileus Romaion több volt, mint Isten kegyelméből uralkodó, hiszen éppúgy felkent, mint a Krisztus. Mindezek mellett Stauf II. Frigyes születésének körülményeit sokan sokféleképp vitatták, elsősorban a pápai udvar és Szent Ferenc rendje. 1197-ben a német fejedelmek a gyermeket királyukká választották. Tehát már választott római király volt, amikor atyja halála után anyja 1198 pünkösdjén Palermoban Szicília királyává koronáztatta. Rövidesen meghalt viszont az erőskezű és határozott Konstanca is. Fia gyámjának a középkor talán legkiemelkedőbb egyházfejedelmét, III. Incét tette meg. A szerzők szerint Frigyes egyéniségére nagy hatással volt, hogy kiskorúsága idején Szicíliában mindenki őrá hivatkozott, miközben mindenki a maga érdekét tartotta szem előtt. Sok részletet tudunk meg Frigyes ifjúkoráról. A normann szokásjog értelmében tizennégy évesen lett nagykorú. III. Ince Aragóniai Konstancát szemelte ki számára feleségül. Frigyes 1208 decemberében kezdte meg önálló szicíliai uralkodását. A kötetben részletesen olvashatunk az ifjú király határozott, ellentmondást nem túrő politizálásáról, arról, hogyan került összeütközésbe a normann nagyapja élvezte uralkodói jogok védelmében magával korábbi gyámjával, a pápával is, illetve mit jelentett ekkortájt nagybátyja, Sváb Fülöp és IV Ottó küzdelme a németországi helyzet alakulására nézve. Megismerhetjük Frigyes hajón és szárazföldön megtett kalandos útját a magukat éppen ekkoriban a nagypolitika ghibellin-guelf ellentétéről nevezni kezdő itáliai pártok uralta területeken, illetve az Alpokon átkelve a Rajnán lehajózva elért egészen Mainzig. Itt Siegfried érsek 1212. december 9-én királlyá koronázta. Aachen, a hagyományos koronázóváros a Welfek kezén volt még. Rövidesen harc nélkül vonulhatott be Aachenbe is, ahol 1215-ben ismét megkoronázták. A harcot más vívta meg helyette: П. Fülöp Ágost francia király Bouvines mellett. Frigyes e csodálatos sikert Isten különös kegyelmének tulajdonította IV Ottó megveretett, a Staufok Szászországot is megtörték. A szerzők megállapítása szerint abban, hogy II. Frigyes egyszerre tarthatta meg az Impériumot és a Regnum Siciliae-t, nagy szerep jutott a pápa engedékenységének. Bár még III. Ince