Századok – 1996

Történeti irodalom - Sibylle Eva–Rösch Gerhard: Kaiser Friedrich II. und sein Königreich Sizilien (Ism.: Radó Bálint) IV/1011

TÖRTÉNETI IRODALOM 1011 lényeges pontokon módosítják és bővítik Péter és Aba Sámuel, valamint a magyarországi egyház kapcsolatáról való addigi ismereteinket, miközben a korszakra vonatkozó források egymáshoz való viszonyát, hagyományozódásuk szövevényes rendjét illetően is számos kérdést tisztáznak. Ez utóbbi annál is inkább természetesnek tekinthető, mert Gerics József munkásságának egyik fő vonulatát éppen a magyar középkor elbeszélő forrásainak kritikai vizsgálata teszi ki. Már tudományos pályafutása elején olyan értekezésekkel jelentkezett (1957, 1961), melyek mindmáig nélkülözhetetlen olvasmányai a Kézait vagy a legkorábbi gesztaszerkesztéseket illetően tájékozódni kívánóknak, érthető tehát, hogy a jelen kötetben is fellelhetők olyan tanulmányok, amelyek a középkori latin szövegek által bőségesen felkínált rejtvények megfejtésén fáradozó filológus műhelyébe kalauzolják el az olvasót. E tanulmányok hol egyes szövegek mintáinak és forrásainak azonosítására, hol különböző forráshelyek közötti kapcsolatok megállapítására vállalkoznak — hozzátehetjük mindjárt: meggyőző érvelés után sikerrel. Máskor a forrásszövegek elemzése olyan eszmetörténeti szempontból lényeges kérdésekre vet fényt, mint amilyen a Salamon gyermekkori koronázásakor használt szertartásrend azonosítása vagy egyes krónikás szövegek jogbiztosító eszközként való felhasználásának igazolása. Az eszmetörténet egyébként is éppoly központi helyet foglal el Gerics József munkásságában, mint a filológia, s az előbbi eredményes műveléséhez nem kis részben éppen az utóbbi szolgáltatja a szellemi muníciót. Ennek tudható be, hogy a tanulmánykötet lapjain találkozhatunk olyan írásokkal is, melyek kifejezetten a középkori ember gondolatvilágának egyes jelenségeit boncolgatják. Ezek egy része a szerzőnek a rendiség európai és magyarországi kezdeteiről írott monográfiája (1987) előtanulmányai közül való, más írások e kérdés előtörténetéhez kapcsolódnak. A kötet önálló csoportját alkotják végezetül azok a dolgozatok, amelyeket témájuk jogtörténeti jellege fűz fel egy közös szálra. Ezek egyike a királyi kúria bíróságait átszervező, az 1370-es években véghez vitt reformok néhány lényeges mozzanatával ismerteti meg olvasóját, míg egy másik az utóbb III. András 1298. évi törvényéhez csatolt keltezetlen királyi tanácsi határozatban felbukkanó jogintézmények és terminológiai elemek Árpád-kori meglétét tisztázza. Ide sorolandó a nemesi és a királyi jog kérdéseit taglaló, Ladányi Erzsébettel közösen írt tanulmány is, bár ez esetben a jogtörténeti elemzés szélesebb, a középkori magyar társadalom történetének alapkérdéseit érintő kontextusba ágyazódik be. Ez persze, korántsem véletlen. A középkori társadalmak egyes csoportjainak leírásához általában is a jogi kategóriák jelentik a legbiztosabb fogódzókat, főként azért, mert maga a középkor is ezeket részesítette előnyben például a vagyoni helyzettel vagy a társadalmi presztízzsel szemben. A magyar társadalom esetében az elvi szempont mellé egy gyakorlati is társul. Az ismert forrásadottságok mellett a társadalomtörténeti kutatások Magyarországon szükségképpen jogtörténeti jellegűek is, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert a társadalomtörténet forrásaiként — nem számítva az elbeszélő kútfők részint szórványos, részint többnyire csak vitathatóan datálható utalásait — döntő többségükben kifejezetten jogi szövegek (törvények, oklevelek) állnak a kutatás rendelkezésére. A kötetben közölt tanulmányok megállapításai a dolgozatok első megjelenésétől eltelt évek során beépültek a modern magyar medievisztikába. Amint az szokás, ki-ki legjobb meggyőződése szerint vitázhat vagy egyetérthet velük, egyet nem lehet: megkerülni őket. Éppen ezért, Gerics József tanulmányainak kiemelkedő jelentősége miatt illeti köszönet a kiadót, mert a kötet közreadásával lehetővé tette, hogy Gerics József tanulmányainak egy jelentős része a szűk szakmai közvélemény előtt ismert kiadványok mellett immár egyetlen kötetbe gyűjtve, az eddiginél jóval szélesebb olvasóközönséghez juthasson el. Zsoldos Attila Eva Sibylle - Gerhard Rösch KAISER FRIEDRICH П. UND SEIN KÖNIGREICH SIZILIEN Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen 1995. 200 o. II. FRIGYES CSÁSZÁR ÉS SZICÍLIAI KIRÁLYSÁGA A két szerző annak a nagy Ilohenstauf uralkodónak szicíliai királyságával ismerteti meg az olvasót, kinek politikája jelentős mértékben felelős Németország középkori széttagolódásáért. II. Frigyes, I. Rőtszakállú Frigyes unokája betetőzte azt a folyamatot, mely a Birodalomban az Ottók szász dinasztiájának 1024-ben bekövetkező kihalásával kezdődött meg. A közhatalom fokozatosan