Századok – 1996
Történeti irodalom - Gerics József: Egyház; állam és gondolkodás (Ism.: Zsoldos Attila) IV/1010
1010 TÖRTÉNETI IRODALOM értelmezésében is nagy segítséget nyújthat a jelen munka. A munkának eddig még nem említett nagy előnye, hogy a lábjegyzetekben hosszú mondatokat idéz a tárgyalt munkáknak a téma szempontjából kulcsfontosságú passzusaiból. A magyar elbeszélő szövegek új fordításainak, kommentárjainak készítésénél hasznos segédeszköznek fog bizonyulni. Meglehet, hogy Kersken haszonnal forgathatta volna Kristó Gyula nemrég megjelent művét a hazai krónikairodalom kezdeteiről, de az egészen biztos, hogy a Kersken műve ismeretében a magyar szerző is kitágította volna műve látókörét s még nagyobb teret szentelt volna az európai historiográfiai párhuzamok bemutatásának. Amit eddig már jó néhányéul sejtettek, azt a jelen mű kétségbevonhatatlanul bebizonyította: a korabeli európai történeti alkotások ismerete nélkül a hazai művek is értelmezhetetlenek. Magában álló alkotásként íijuk le őket, noha nem azok. A tucatszám elemzett művek ismeretében Kersken joggal állapíthatja meg például a magyar Anonymus egyedülálló voltát s kiemelkedő jelentőségét a latin nyelvű historiográfiában. A könnyebb tájékozódást segítendő, szinoptikus táblázat mutatja be országonként az egyes alkotásokat, táblázat azok szerkezeti arányait (bevezető, történeti-néprajzi bevezető, óstörtént, múlt és a Zeitgeschichte eseményei), az egyes művek első nyomtatott kiadásait (861-873. o.). Végül egy részletes, naprakész bibliográfia nyújt eligazítást a forrásokról és a szakirodalomról, szintén országonkénti tagolásban (878-928. o.). Veszprémy László Gerics József EGYHÁZ, ÁLLAM ÉS GONDOLKODÁS. MAGYARORSZÁG A KÖZÉPKORBAN METEM-könyvek 9. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Bp. 1995. 318 о. Már megjelent tanulmányok összegyűjtését és — egyetlen kötetbe rendezve — újbóli kiadását két szempont teszi indokolttá. Lehetővé válik ily módon egyfelől az, hogy a pillanatnyi publikálási lehetőségektől függően különböző folyóiratokban, évkönyvekben, tanulmánykötetekben elszórtan napvilágot látott dolgozatokat hosszas és nem ritkán bosszantó nehézségekkel terhelt könyvtári búvárkodás nélkül vehesse kezébe az olvasó. Másfelől pedig, ha egyetlen szerző tanulmányai töltik meg a kötetet, reprezentatív képet kaphatunk a szerző munkásságáról. E két szempont találkozása már eddig is jó néhány gyakran forgatott kötetet helyezett a középkor kutatóinak és szerelmeseinek könyvespolcára s ezek gyűjteménye most egy újabb, értékes kiadvánnyal gazdagodott. A METEM-könyvek kilencedik köteteként hagyta el a nyomdát az a könyv, mely Gerics Józsefnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara középkortörténetet elóadó professzorának válogatott tanulmányait teszi közzé. A huszonhat dolgozat több mint harminc év kutatói munkásságába enged betekintést. A kötetben helyet kapó írások közül az első 1962-ben jelent meg, a két utolsó pedig 1994-ben, többségük mindazonáltal az 1980-as évek termését tárja az olvasó elé. Két tanulmány társszerzője Ladányi Erzsébet, aki egyúttal magára vállalta a gyűjteményes kötet sajtó alá rendezéséből adódó feladatok nagy részét is. A tanulmányok jelentős része jól felismerhető tematikai csoportok köré rendeződik, bemutatván, hogy elsősorban mely kérdések kötötték le az elmúlt évtizedekben Gerics József kutatói figyelmét. Több írás foglalkozik Szent István korával, különféle szempontok szerint vizsgálva a magyar történelem e közérdeklődésre méltán számot tartó korszakát. A tanulmányok az államalapító királlyá avatásáról tudósító forráshelyek minden addigi kísérletnél pontosabb értelmezését adják meg aprólékos és körültekintő filológiai elemzés segítségével, hozzájárulnak Szent István egyik uralkodói jelvényével, a lándzsával kapcsolatos vitás kérdések megoldásához, bemutatják az istváni mű és a kor nyugati államelmélete közötti szoros kapcsolatokat s foglalkoznak a Magyarország Szent Péternek történt állítólagos felajánlására vonatkozó hagyomány bolgár párhuzamával és értelmezési lehetőségeivel. A tanulmányok egy másik csoportja kronológiai szempontból pontosan illeszkedik a Szent István-tanulmányokhoz, amennyiben ti. az államalapító halála után bekövetkező, köztudottan súlyos bel- és külpolitikai konfliktusokkal terhelt korszak néhány olyan mozzanatát teszi vizsgálat tárgyává, melyeknek kulcsfontosságú szerep jut az időszak egészének értékelésében. Megállapításaik
