Századok – 1996

Figyelő - Kiss Attila: Gondolatok egy késő-antik életrajzi sorozat kapcsán IV/990

FIGYELŐ 991 ténteket; s von le belőlük általános következtetéseket. A modern történetírásból, éppen az általános törvényszerűségeket kutató jellege miatt, ellentétben a múlt század vagy a század eleji történetírás narratív jellegével, egyaránt eltűnnek a primér forrásokból megismerhető, az eseményeket elhatározó, azokat véghez vivő/vagy azokat elszenvedő „nagy" és „kis" emberek és tetteik s helyettük általában a TÖRTÉNELEM vagy a történeti folyamatok lép(nek) fel. A PLRE egészen más utakat jár be. A három kötetet tekintve a 260 és 641 közötti évek szereplőinek életrajzi lexikonjában az egyes ember lép elénk, akinek tettei — amennyiben a források tükrözik az eseményeket — meghatározzák azt a képet, amit összességében a TÖRTÉNELEM vagy a TÖRTÉNETÍRÁS tükröz. Azzal, hogy a munka X vagy Y életét követi nyomon, X vagy Y szemszögéből filmszerűen látjuk vagy véljük látni a korszak nagy eseményeit: nem ezt vagy azt a hadjáratot vagy háborút látjuk, hanem azt, hogy X vagy Y ott hol járt, melyik csatában vett részt, azaz nemcsak a történetírásra jellemzően az egész mozaikot engedi látni ez a megoldás, hanem lehetőség van arra is, hogy lássuk az egyes mozaikszemeket is. így pl. ugyanúgy szerepel a bizánci császár, aki kiadja a parancsot, és egyenként azok a személyek, akik azt a parancsot végrehajtják egy-egy háborúban, de elénk lépnek az ellenség személyiségei is, akik a császári akarattal elhatározott intézkedést - lévén más állam katonái/vezetői/polgárai — megakadályozzák, ha tudják. De mindkét oldalon e szereplők, nem mint arcnélküli katonák vagy polgári tisztviselők lépnek elénk, hanem mint személyiségek, akikről — ha van forrás — e munkából tudni lehet, hogy mikor és hol születtek, kik voltak szüleik, testvéreik, gyermekeik és éppen a PLRE szerkezete miatt nemcsak azt lehet megtudni róluk, hogy ebben vagy abban az évben mit tettek, hanem — ha van róla forrás — akkor azt is, hogy korábban mit tettek, mi volt a rangjuk és később mi lett a sorsuk. A források, ill. a történelem természetéből fakadóan természetesen minél magasabb pozícióban van valaki, annál többet lehet tudni az illetőről és családjáról, tulajdonságairól és sorsáról. Nem lehet a kötetek olvasásakor fel nem figyelni arra, hogy a politikában részt venni a kora-középkorban sem volt veszélytelen feladat. Az életrajzok egy jelentős, számottevő részénél meg lehet állapítani, hogy a politikai élet résztvevőit a szó legszorosabb értelmében megtizedelték a háborúk, lázadások, trónviszályok, politikai gyilkosságok. Amit tudni lehet a korszak személyeiről, „kicsikről és nagyokról", sokat -keveset, azt a PLRE szerzői összegyűjtötték. S nem csak összegyűjtötték, hanem minden egyes esemény, időpont mögött ott áll a forrás származási helye, sőt sok esetben a forrás maga, eredeti nyelven idézve; minden egyes adatról tehát tudni lehet: honnan származik és mennyit ér, mennyire megbízható. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a denaturált történelem/történelemírás mögött újra megjelent a történelmet alakító avagy azt elszenvedő ember vagy az a személy aki ezért vagy azért felbukkan egy-egy forrásban, anélkül, hogy bármi köze is lenne „a nagy történeti eseményekhez". Ha valamit a Kárpát-medencei kora középkori történelemmel foglalkozó történészek és e történelmet, talán kényszerűségből is a régészet oldaláról megközelítő régészek, sajnálhatnak, az az a közismert tény, hogy mind a II., mind a III.