Századok – 1996
Kisebb cikkek - Bertényi Iván: Szent László kultuszának Anjou-kori történetéhez IV/985
KISEBB CIKKEK 987 lovagkirály népszerűsítése és egyben ábrázolásának az egységesítése terén is.19 (Vizsgálatunk tárgya más lévén, a király ábrázolásának művészettörténeti jellegű megállapításaira most nem térünk ki.) Marosinak a pénzek fontosságáról alkotott véleményét magunkévá téve még hozzátehetjük, hogy a 14. század egyszerre volt a pénzhamisítások és a pecséthamisítások „virágkora".2 0 Ebben a miliőben bízvást mondhatjuk, hogy minden korabeli pénzhasználónak elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy alaposan szemügyre vegye az adásvételeknél használatos pénzérméket — s velük a rajtuk szereplő lovagkirály alakját, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy (még az akkori, a modern korinál jóval szerényebb pénzforgalom mellett is) Szent László pénzérméken való szerepeltetésével Nagy Lajos nem az egyik leghatalmasabb, hanem egyértelműen a leghatalmasabb népszerűsítő eszközt választotta a lovagkirály kultuszának a terjesztésére. Ugyanakkor ez természetesen nem jelenti, hogy az Egyház által a különböző vallási szertartások kapcsán, vagy a nagyszámú templomi freskó révén népszerűsített Szent László ábrázolásoknak a széles néptömegekre gyakorolt hatását lebecsülnénk. Ezek nélkül a pénzek veretei különben is élettelen, „holt" ábrázolások maradtak volna. Mindenesetre a pénzek állandó, a hamisítások kivédését szolgáló gondos vizsgálata folyamatos, szinte mindennapos érintkezést jelentett a lovagkirály alakjával az ország egész lakossága számára E tény viszont amellett tanúskodik, hogy László kultusza már Nagy Lajos uralma derekán tetőződhetett, mert az 1350-es évek derekán került az addig hagyományos (Firenzéből átvett) Szent János ábrázolás helyébe a lovagkirály alakja21 Ami Mária királynőnek ugyancsak Marosi Ernő által vizsgált felségpecsétjét illeti, az annak a hátlapján szereplő Szent László ábrázolás propagandisztikus hatása a mindennapi élet szempontjából kisebb, hiszen ezt a pecsétet a pénzekkel összehasonlítva jóval ritkábban használták. Mégis a királynői felségi pecsét hátlapján, a középkori értelemben vett állampecséten való szereplés politikai és erkölcsi súlya igen komolyan esett a latba! Az a tény pedig, hogy Nagy Lajos uralmától kezdve a lovagkirály szuverén uralkodói pénzeken, majd Mária királynő autentikus pecsétjén szerepelt, a szent király kultuszának egyfajta — középkori értelemben vett — „hivatalossá" tételét is jelentette.2 2 Marosi Ernő több pecséttani megállapításával, s főként Mária királynő pecsétábrázolása, valamint az 1386-os „sigillum regnicolarum Hungáriáé" és az 1401-es „sigillum Sacrae Coronae Regni Hungáriáé" párhuzamairól alkotott, s a Szent Korona eszmét is ide vonó véleményével nem tudunk egyetérteni. Azt a felfogását viszont teljes mértékben elfogadjuk, hogy a királynői felségi pecsét hátlapján László alakja a kortársak szemében — egyebek mellett — egyfajta égi, „legfelsőbb garanciaként" is megjelent a pecsét hitelességének a biztosítására23 Mivel a Nagy Lajos uralma derekán csúcsára jutó Szent László kultusz elemzésével ez ideig főként művészettörténészek foglalkoztak, vizsgáljunk most meg egy, történészi megközelítésből fakadó további kérdést is: miért éppen a szintén lovagkirálynak tekintett Nagy Lajos uralma idején virágzott a leginkább a lovagszent kultusza Amint ez szinte közismert, Nagy Lajos uralkodásának csaknem az egészét háborúskodással töltötte. Ez már önmagában is indokolja a katonai erényekben gazdag, személyes bátorságát bizonyító László tiszteletét.2 4 A László legendakör azonban nem egyszerűen a lovagszent alakját mutatja be előttünk, hanem kiemelten előtérbe helyezi a „po-
