Századok – 1996

Kisebb cikkek - Veszprémy László: Troppaui Márton (Martin von Troppau) a középkori magyar historiográfiában IV/978

984 KISEBB CIKKEK 984 anno 1285, Honorius IV:" Huius tempore Tarthari maxim am partem Hungarie dévastantes et in exitu quidam potentissimus Thartharorum contra imperatorem Thartarorum conflictum in campo Tharthan(l) habuit, ita ut ex utraque parte perierunt 352000, ubi vis earum periit" anno 1294, Bonifatius VIII: „Hic misit Karolum regis Sicilie puerum И annorum ad instanciam baronum in Hungáriám, qui primo tempore Clementis quinti vix est ibidem coronatus" anno 1390, Bonifatius IX:" Hic Karolum regis Sicilie filium pro rege Hungarorum coronare iussit" anno 1439, Fridericus П: „His temporibus multe gwerre in regno Hungarie sunt exorte inter barones et praelatos" anno 1455, Kallixtus Ш: „Huius tempore multi crucesignati contra Turcos pro recuperatione civitatis Constantinopolitane per Hungáriám cum illustrissimo rege Ladislao regni eiusdem ac illustri comité Ulrico Cilie descenderunt et nullus principum ad hoc passagium se movit, licet multi artesani et pauperes permoti sunt..." JEGYZETEK 1 Eredetilegelőadásként hangzott el a Stiftung Haus Oberschlesien 1995. évi ülésszakán, Königswinterben. Martinusra 1. Anna Dorothee von Brincken műveit. Összefoglalóan: Uő: Martin von Troppau, in Geschichtsschreibung und Geschichtsbewusstsein im späten Mittelalter. Hrsg. v. Hans Patze. Sigmaringen 1987. (Vorträge und Forschungen 31) 155-194. és Uő: Martin von Troppau, in Die deutsche Literatur des Mittelalters. Verfasserlexikon. Bd.6. 157-166. A magyarországi kéziratkatalógusokra 1. Július Sopko: Stredoveké latinské kódexy v slovenskych knizniciach. Martin 1981. 144-145. Nr. 133. Jelenlegi őrzőhelye Univerzitná kniznica v Bratislave Msl207.15/1 (1443) „Paulus Steinheimer de Augusta" bejegyzés szerint legfeljebb magyarországi használatú. Nem magyar eredetű az Országos Széchényi Könyvtár Clm. 203. számú Krónika-kézirata sem. Bartoniek Emma: Codices Latini medii aevi. Bp. 1941. A magyarországi kéziratokra és ősnyomtatványokra általában 1. Csapodi Csaba-Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. 1-4. k. Bp. 1988-1995. Krónikára: 3216, Margarita-ra: 15. sz.kézirat Nr. 119., 123., 1646., nyomt. Nrl215, 1830, 2477, 2606, 3215, 2 A „Cronica Martiana" értelmezésére 1. Verfasserlexikon op.cit. 165. Hazai recepciójára Mezey László: Deákság és Európa. Bp. 1979 123. Martinus magyar vonatkozású helyeinek kiadása Gombos Ferenc Albin: Catalogus fontium históriáé Hungaricae 2.k. Bp. 1937. 1574-1576. 3 Hazed kiadása Scriptores rerum Hungaricarum. Bp. 1937. Kiad. Szentpétery Imre. l.k. 13-118., szintén Reginóra vezetik vissza a Budai krónika évszámát: 888, amelyet a Váradi és Zágrábi krónikák (Zágrábi 889) is követnek. 1. Domanovszky Sándor: Attilától Árpádig. Adalék krónikáink kritikájához, in Melich János emlékkönyv Bp. 1942. 61. 4 Scriptores im. 1. к. 129-194. 5 A párhuzamos helyek közlése Karácsonyi János: A székelyek eredete és Erdélybe való települése. Bp. 1905. 12-14. Különösen vö. a „torrens effectus"-"torrens efficitur" (Kézai) szavakat és Scriptores im. 1. к. 153, 154, 159, 160. 6 Elsőként Tóth Zoltán lett arra figyelmes, hogy a Kézainál szereplő 172 év feltételezi a Kézainál egyébként nem szereplő további, Attilával kapcsolatos évszámok ismeretét. A 72 ugyanis a 44 uralkodási és 28 vezéri évek számának együttese. A problémát részletesen tárgyalta már Domanovszky S.: Attilától Árpádig im. 61-62. 7 A Krónikaszerkesztésre Scriptores im. l.k. 217-506., Thuróczyra Johannes de Thurócz: Chronica Hungarorum. l.Textus. Ed. Elisabeth Galántai-Julius Kristó. Bp. 1985. 8 Laskai Osvát: Sermones de sanctis... Biga salutis intitulati (Sermo de Sancto Stephano, Nr.76.), Jakob Unrest: Ungarische Chronik. Hrsg. v. Adolf Armbruster, in Revue Roumaine d'Histoire 13, 1974 482., A Knauz-krónika évszámvariánsaira tett megjegyzés forrása Tóth Zoltán hagyatéka MTAK Kézirattár 5034/1. 9 J. R. Martindale: The Prosopography of the Later Roman Empire. Cambridge 1980, 888-889. Az utalást Tóth Endrének (Magyar Nemzeti Múzeum) köszönöm. 10

A hagyományos okfejtés szerint talán Orosius adata nyomán kerül be a mgyarországi historiográfiába: 375, a hunok megtámadják a keleti gótokat. Kristó Gyula-Mályusz Elemér: Commentarii t. 1. 85.