Századok – 1995

Krónika - Ember Győző (1909–1993) IV/960

KRÓNIKA 961 véltártant adta elő az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1967 és 1976 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, egy időben az általa 1954-ben újraindított Levéltári Közlemények felelős szerkesztője és a Századok szerkesztőbizottságának tagja. Fiatal szaktudósként Herzog József nyomdokait követte, akit mint az első nem „történész", de hivatásos levéltárost tartunk számon. Az ő kamarai kéziratos leltára, mely a második világháborút megelőző években készült el, lett a helytartótanácsi anyag írásos számbavételének, majd Budapest ostroma utáni átköltöztetésének alapja. Mint 1949-ben hivatalba lépő főigazgató, ilyen régebbi tapasztalatok alapján rendelte el az Országos Levéltár teljes anyagáról a régóta esedékes alapleltárak elkészítését. Ezek révén vált ugyanis lehetségessé az iratokban való elsődleges tájékozódás. A „kampány" eredményeit az 1950-ben megalakult Levéltárak Országos Központja (LOK) 1951 és 1957 között kiadott 12 sokszorosított alapleltári kötetben rögzítette. Ezzel párhuzamosan három nagyobb, önálló osztályban vonta össze a korábbi apró szervezeti részlegeket. Külön választotta a feudalizmuskori kormányhatóságokat, a polgári kori minisztériumokat, végül a családi levéltárakat, egyesületeket, valamint a Mohács előtti oklevelek gyűjteményét. Ez az új beosztás kisebb kiegészítésekkel lényegében 1980-ig fennállott. A további szakmai feladatok, főleg a rendezések megkönnyítése érdekében számtalan újítást vezetett be. így pl. az „iratfolyóméter" fogalmát. 1959. január 1-je után 22 szekciót alakított ki a történetileg együvé tartozó levéltári „testek" (gyűjtemények) számára, melyek fondokra, állagokra és sorozatokra osztódtak. Feltüntette a szekciók betűjelét, a fond, állag törzsszámát, címét, továbbá a nagyjából azonos méretű raktári egységek sorszámát. Az ilyen típusú számbavétel azonban feltételezte a teljes iratanyag egyidejű, ún. középszintű rendezettségét, illetőleg mintaállványozottságát, ami az 1970-es évekre közel 35 000 folyóméter terjedelemben ténylegesen megvalósult. A középszintű rendezések és a velük párhuzamosan folyó mintaállványozások újabb leltár-típusok megjelenését eredményezték. Még nem volt főigazgató, amikor elkészítette a gondjaira bízott 1948/49-i miniszteriális iratok ismertető leltárát, mely 1950-ben „Az 1948/49-i minisztérium levéltára" címmel Budapesten, a Magyar Országos Levéltár kiadványaként, mint a „Levéltári Leltárak" első kötete látott napvilágot. Ez lett a feudalizmuskori kormányszervek esetében a kötelező ismertető leltározási munkálatok követendő mintája, míg az összes többi anyagnál megelégedett a Herzog József-féle leíró módszerrel, mely az általa „áttekintő raktári jegyzék"-nek (repertórium) nevezett segédleteket jelentette. Ez utóbbiak az Országos Levéltár szinte teljes állományáról elkészültek. A Levéltárak Országos Központja (LOK) által 1955 óta megindított „Levéltári Leltárak" c. sorozat eddig kiadott 89 kötetéből 85 kifejezetten az Országos Levéltárnak olykor a repertóriumok színvonalát elérő, vagy azokat minőségileg megközelítő segédleteit tartalmazza. Ember Győzőt aktív korában sokan bírálták elsődlegesen levéltárosi szemlélete miatt. Ennek révén a maga képére és hasonlatosságára igyekezett átalakítani Intézetének tudományos munkatársait, eltanácsolván őket a történettudo-