Századok – 1995

Folyóiratszemle - Higham John: Az amerikiai történetírás jövője IV/958

958 FOLYÓIRATSZEMLE 958 mondják el: miképpen látták a körülöttük lévők a társadalom egészét. És (3) ha mindezek ismeretében a történészek elektronikus hálózat, vagy személyes találkozás keretében létrehozott fórumon megvitatnák az eredményeket és megállapodásra jutnának egy megírandó „igaz" amerikai történelmet illetően. Mindennek fényében Ronald Takaki úttörő munkáját inkább „Amerikai főpróbának" kellene hívni, és nem .Amerikai tükörnek". The Journal of American History, Vol. 81. No. 2. (September 1984), pp. 571-84. Ma. T. John Higham: AZ AMERIKAI TÖRTÉNETÍRÁS JÖVŐJE Az amerikai történészek egyik doyenje, a jelenleg a baltimore-i John Hopkins egyetemen tanító John Higham esszéjének alapgondolata azt megvizsgálni: az amerikai történészek következő generációjának milyen témákkal kellene foglalkoznia és milyen célokat kellene kitűzniük maguk elé. Kiindulópontként a szerző leszögezi: a nemzetállam, minden valószínűség szerint, a legerősebb és legelterjedtebb politikai alakulat marad a világon annak ellenére, hogy x-endkívül erős (etnikai, vallási) tényezők hatnak már ma is ellene. Higham meglátása szerint az Egyesült Államok történészei ezidáig vajmi keveset tettek a nemzetállamok létét fenyegető tényezők megértéséhez, amelynek okait elsősorban az egyetemeken folyó oktatás hiányosságaiban kell keresni, pontosabban abban a tényben, hogy a történelmi kurzusok erősen Amerikaközpontúak. Ráadásul a történész-szakma az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben fragmentálódott: a mikrotörténelem háttérbe szorította a nagyobb összefüggéseket kereső makrotörténelmet. Ennek megfelelően a kutatási stratégiákban a legnehezebb feladattá a mikroszkópikus részletek és a szupranacionális (nagyobb földrajzi stb.) egységekben végbemenő folyamatok elemzésének összekapcsolása vált. Jelenleg általában két különböző módon foglalkozik a történettudomány a nemzetekkel: (1) a tanulmány tárgyát a nemzeti kereteken belül, vagy akár azon túl, tárgyalják; és (2) a nemzet mindössze magától adódó, kényelmesen tárgyalható terep, amelyen belül a történészt érdeklő jelenségeket könnyen meg lehet figyelni. Elsősorban ez utóbbi népszerű korunk amerikai történészei között: az amerikai történelem „területe" nem az Egyesült Államok, de az Egyesült Államok&ara történt események. A 19. század közepétől kezdődően az 1960-as évekig az amerikai történetírás „nagy" témája maga a nemzet volt, ám többen is elfordultak a nemzeti történelem „provincializmusától", így Herbert Baxter Adams pont a John Hopkins egyetemen próbált egy kollektív „civilizáció"-meghatározást megfogalmazni, de említeni lehetne W. H. Prescottot, Henry C. Lea-t, Charles H. Haskins-t, Alfred T. Mahant, stb., akik egyfajta „kozmopolita" történetírás mellett törtek lándzsát. Ez a „kozmopolitizmus" főleg „európaiságot" jelentett: az amerikai és európai történelmet többé-kevésbé össze lehetett egyeztetni egészen az I. világháborút követő évekig. 1919 és 1960 között az amerikai történelem elsősorban a nemzeti porondon folyó nemzeti történelmet jelentette. A nemzeti történelemben való gondolkodásnak erős elméleti hagyományai vannak az Egyesült Államokban. Már a 18. század második felében felvetődött az amerikai ,,egyediség" eszméje Hector St. John de Crévecoeurnél, melyet azután olyan történésznagyságok fejlesztettek tovább a 19. század végén, mint Henry Adams és Frederick Jackson Turner. Az előbbi Az Egyesült Államok története Jefferson és Madison elnöksége alatt (1889-91) című monumentális, többkötetes munkájában beszélt arról a különbségről, ami Amerika „természetes" fejlődése és Európa „mesterséges", osztályharcokkal tarkított társadalmi változásai között fellelhetők. Az utóbbi pedig egy 1893-ban kiadott rövid esszében a „frontier"-t jelölte meg az amerikai „egyediség" forrásának, s emelte ki a Nyugat döntő szerepét az amerikai intézmények és jellein formálásában. Az ún. progresszív történetírók közül Charles és Mary Beard az amerikai civilizációról írt monográfiájukban ugyan már a gazdasági érdekek konfliktusáról is beszéltek és többször párhuzamot vontak az ókor és a középkor, valamint az Egyesült Államok társadalmi problémái között, de még ők is alapjában hittek az amerikai civilizáció egyediségében. A Beard-házaspár álláspontja jellemző volt a progresszív történészek többségére: inkább hittek a nemzet egyediségében, semmint bizonyítani is próbálták volna azt. Ez a történészgeneráció a belső vitákkal volt elfoglalva mindenekelőtt, s nemigen foglalkoztak a tágabb horizonttal.