Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
92 PACH ZSIGMOND PÁL vagy keltezésével kapcsolatban: Szűcs: I, 109 (vö. Horváth M.: Kisebb történelmi munkái, II, Pest, 1868, 87); Mályusz: 137. 63 Mályusz: 136. - Forrásának lelőhelyéről csak annyit mondott, hogy az .jelenleg [1953] a Debreceni Állami Levéltárban van" (közelebbi jelzetet, tőle szokatlanul, nem közölt). így az sem lehetetlen, hogy az oklevélnek egy másik fennmaradt példányát olvasta. Balogh, mint említettük, a Déri Múzeumban őrzött oklevél szövegét publikálta. 64 DMÉ, 134. 56 Erre következtethetünk Guti Ország Mihály nádornak a váradi vámpert 1478-ban lezáró, fentebb idézett ítéletleveléből, amely a szürkeposztón (és a belőle készült ruhán) kívül vele rokon gyapjútermékekre: pokrócra és csergére is vámot szabott, éspedig a következő módon: „... de curru lodicibus onerato denarios viginti quinque... Item de singulis lodicibus humeris hominum portatis denarius medius. Item de minoribus lodicibus cherge duabus denarius medius": HuO, XII, 68-69; Bunyitay: II, 293. - A pokrócot, amelyet nemcsak szekéren vittek a váradi vásárra, hanem vállon hordva is, kétségtelenül a környék kézműveskedő parasztjai készítették. Más 15. századi forrásból tudjuk, hogy a váradi káptalannak a Sebes-Körösön két kallómalma (philoterium) volt: Bunyitay: II, 288-289; de Várad városában ez idő tájt létrejött szűrcsapó céhről nem szólnak forrásaink; vö. Györffy (1930): 46, 48-50. - A Céhkataszter viszont 3603-0394-598 kódszám alatt gubacsapó (?) céhlevelet említ 1598-ból: II, 294. 66 Nagyváradi szabók céhszabályzata 1614-ből. Közölte Komáromy A.: Történelmi Tár (= TT). Új folyam, II (1901), 127-137. - Újra közölte Kovách G. - Binder P.: A céhes élet Erdélyben, Bukarest, 1981, 158-178. 67 A váradi szabályzat latin nyelvű bevezetése a céhhez tartozó szabómesterek három csoportját így nevezte meg: „magistri cehae seu confraternitatis magistrorum sartorum tam ex pannis redemptibili [—] forensi aut tentoriali (ut vocant) modo [—] quam ex bracca vei grisea vulgo szűr vocata laborantium in civitate Varadiensi degentium". - A bracca itt nyilván a grisea szinonimája; különben nadrágot jelent {Du Cange: „vestis species, qua crura teguntur"). A szűrposztóból nadrágot is szabtak, köpönyegen és dolmányon (meg más ruhadarabokon) kívül: Szűcs: II, 632; Györffy (1926): 8; (1930): 126; Zoltai (1938): 93; Gáborján: 230, 239. 68 TT Új folyam, II (1901), 134. 69 Erre a 121. jegyzettel kapcsolatban térünk vissza. 60 A szatmári szabómesterek céhszabályzata 1525. évből [megerősítve 1640-ben], TT. Új folyam, IX (1908), 84. - Vö. a pápai szabócéh 1628. évi szabályzatával, amely szerint „a városon kívül akarhul lakó szabók... e céhbeli mesterek híre nélkül itt szűrt [= szűrposztót] ne vásárolhassanak" - ti. a helybeli szűrcsapó céh tagjaitól, akik 1608-ban újították meg céhlevelüket: Reizner J.: A gróf Esterházy-család pápai levéltárában őrzött céhlevelek, TT, XVII (1894), 301, 652. 61 Kolosvári S. - Óvári K.: Corpus Statutorum Hungáriáé Municipalium, III, Bp., 1892, 594. - A Céhkataszter 4202-0154-513 kódszám alatt közölt adata szerint Szatmáron 1642-ből maradt fenn csapó-céhlevél, amely 1513. évi előzményre utalt vissza: II, 316. 62 A részletes erdélyi limitációkban a szűrszabókról szóló szakasz mindig olyan fehér szűrköpönyeg árszabásával kezdődött, „minőt Kolozsvárott szoktak csinálni": EOE, VI, 142 (1609); VIII, 285, 337, 392, 470 (1625-1627). 63 Szádeczky: II. Okirattár (= SzO), 91-95; vö. a 2., 147. és 148. jegyzettel. 64 Györffy (1930): 77. 66 Gáborján A.: Adatok a szúr kialakulásához, Ethn., LXXXI (1970), 470. 66 Balogh /.: A cívisek világa. Debrecen néprajza, Bp., 1973, 19-21. - A szűrposztót, amint korábban Györffy (1926, 5; 1930, 48), úgy Balogh is azonosnak tekintette az abaposztóval. A 16-17. századi források azonban még különbséget tettek a két posztónemű között. Az 1625-1627. évi erdélyi árszabályozások más-más rovatban tüntették fel őket, és a szűrposztó feldolgozását a szűrszabók, az abaposztóét viszont a váltóműves szabók munkaköréhez sorolták: EOE, VIII, 285, 287; 337-339; 387-388; 447^448. 67 „1355-ben a debreceni tímárok már céhbe tömörültek, s nem sokkal később megalakult a szűrvégszövők és gubacsapók céhe is." A továbbiakban pedig ettől részben eltérően: „Debrecen első céhe a tímároké volt. Néhány évvel később jött létre a szűrvégszövők és posztónyírók szervezete": Szűcs E.: Debrecen ipara az abszolutizmus korában. In: Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. Szerk. Ránki Gy., Debrecen, 1976, 17, 31. 68 Céhkataszter, II, 288. - A debreceni csapócéh 1529-ből származó, a Déri Múzeumban őrzött pecsétnyomója (48. jegyzet) sem kapott helyet a kataszterben.
