Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 93 69 Céhkataszter, II, 288-289. 70 Makkai L.: Céhek és kereskedő tőkések a XVI. századi Debrecenben. (Kivonat.) In: IV. Kézművesipar-történeti Szimpózium (= KtSz) (Veszprém, 1980). Szerk. Nagybákay P. Veszprém, 1981, 11. 71 DVJ, 1547, Debrecen, 1979, 25, 42, 54. - A város bírája ekkoriban (egészen 1586-ig) Szent György-naptól (április 24.) a következő év április 23-ig volt hivatalban. A magisztrátusi jegyzőkönyvek is e szerint tagolódtak. 72 A posztókészítés fontos művelete: a kallózás (ványolás, döröckölés) a nyersszövet tömörítését, a gyapjúszálak nemezelődését (filcesítését) szolgálta. A kallómalom (karló, kárló, kálló) ütőalkatrésze volt a kölyű (külyű): két vagy több nagy fakalapács, amely a vizikeréktől hajtva, váltakozva emelkedett, m^jd zuhant, és súlyos ütéseket mért a nedves melegben képlékeny posztóanyagra. Egy bihari szűrkalló működésének világos leírását adja K. Nagy S.: Biharország. Útirsyzok, Nagyvárad, 1884, 199-200; rozsnyói leírás: MNyr, XLIII (1914), 108-109. - Gyakran magát a kallót is kölyűnek hívták. A magyar szóhasználatot már 15. századi források megvilágítják, éspedig éppen a szürkeposztó-készítéssel kapcsolatban. A Zemplén megyei Nagymihály oppidumban: „tria instrumenta pro pannis griseus apta, vulgo kewlyw dicta" (1449); „ quodam instrumenta textoribus pro emundandis et laborandispannis griseis, vulgo karlo, alio nomine kwlyw vocato" (1453): Sztáray, II, Bp., 1889, 442, 502; a gyulai uradalom 1525. évi urbáriumában pedig: „[molendinum] cum suo kylew, vulgo sthamph [a német szövegben: Tuchstampf1: GyO, 87. - Később előfordult a két magyar szó összevonása is. A rimaszombati csapócéhnek „kalló külyűe... vagyon, melyben az ő mesterségeket mívelik" (1655): MTT, XXII (1877), 252. - A debreceni szűrposztószövők kallói a Tócó és Kösűly (Kösély) folyásokon állottak: Szűcs: II, 632; Györffy: (1926), 12; (1930), 111. - A Tócó egykor bővizű patakja volt Debrecennek; a Kösűly folyása a város keleti és nyugati oldalát érintő Kondoros és Tócó vizek egyesüléséből keletkezett: Zoltai L.: Debrecen vizei, Debrecen, 1935, 4-5, 21-22, 33-34. 73 A szürkeposztót nemcsak eredeti nyers színében hozták forgalomba — ami megfelel a juhról lenyírt gyapjú természetes színének —, hanem fehérre vagy feketére festve is, valamivel magasabb áron. Az 1556. és 1560. évi erdélyi limitációk (amelyek még latinul íródtak) a szűrposztóból varrott köpönyeg fajtáinak árszabását a következő, sajátos módon fogalmazták: „albam griseam feyer zewr d[enarii] 46, nigram fekethe zewr d. 40, subnigram d. 32": EOE, II, 70, 182. -Valószínűleg ezt a latin kifejezést fordította Balogh I. „egy vég fehér abaposztó"-nak (DVJ, 1547, 37), minthogy a szűr- és abaposztót azonosnak tekintette: 66. jegyzet. - Vö. azzal az 1549. november 5-i bejegyzéssel, amely szerint Deák Benedek Szabó Bálintnak két vég posztóval tartozott: az egyik fehér, a másik szürke: DVJ, 1548/1549, Debrecen, 1981, 141. 74 DVJ, 1548/1549, 25-26, 29-31, 33-35. 76 DVJ, 1548/1549, 136. - Közben, 1549. június 27-én, Sándor György, Somogyi Mátétól ifjabb 8 vég posztót, majd pedig 1550. február 11-én Somogyi Mihálytól 25 véget hajtatott be: 113, 165. 76 DVJ, 1550/1551, 70, 72-73 77 Szűcs: I, 164-169. 78 Sándor György ügyletei később is többször bukkannak fel a jegyzőkönyvekben: DVJ, 1550/1551, 46; 1551/1552, 89, — 1554. április 24-én Fodor Szabó Benedek Csapó utcai házát tiltotta le 162 forint erejéig, minden más hitelező előtt: 1554/1555, 6. — Persze nemcsak posztóval kereskedett: ugyanott, 9. 79 DVJ, 1548/1549, 51-53; vö. 150. - Jánosdeák Mátyás bírói hivatalára: 1547, 13; 1548/1549, 87; 1550/1551, 57; vö. Szűcs: n, 535. - Sándor György esküdttársi működésére: DVJ, 155V1552, 58. 80 Szűrposztóban fennálló adósságról a jegyzőkönyvek számos más ügyben is említést tettek, köztük olyanokban, amelyekben Szabó családnevű személy volt a felperes, az adós pedig Király Demeter vagy Király György. Az utóbbiak tehát valószínűleg nemcsak Sándor részére, hanem kölcsönt nyújtó szabómesterek számára is „bedolgoztak": DVJ, 1548/1549, 48, 64, 104, 125, 130, 158. -Többnyire azonban az adósok foglalkozására a bejegyzésekből nem tudunk következtetni; így a posztótartozás eredetét, jellegét nincs módunk megítélni: 1547, 26, 34, 38; 1548/1549, 11, 16, 19; stb. 81 Varga Gy.: Néhány debreceni céhes iparág termelése a XVIII. század végén. In: IV. KtSz, 13. 82 Varga Gy.: Ipari termelés - a társadalom iparos rétegei. In: DT, II (1693-1848). Szerk. Rácz I., Debrecen, 1981, 342. - A táblázat e rovatának nyomdai szedése félresikerült ugyan, de tartalma így is egyértelmű; vö. 310, 331, 333. 83 Szűcs: I, 169-173, 176, 199; DT, I, 135-138, 144-145.
