Századok – 1995

Történeti irodalom - Óra; szablya; nyoszolya (Ism.: Huszár Zoltán) IV/915

915 TÖRTÉNETI IRODALOM A magyar kutatók komoly érdeklődésére tarthat számot Krzysztof Slusarek munkája annak ellenére, hogy a szerző még összehasonlításul sem használta ki a kínálkozó magyarországi párhuzamokat, sőt egy helyen úgy fogalmaz, hogy a Habsburg Monarchia más országaiban a kisnemesség fogalma ismeretlen volt. Ennek részben önmaga mond ellent, mikor később utal a nemesség magyarországi és erdélyi magas arányára. Az olvasó enyhe hiányérzettel teszi le a kötetet, mert a szerző az adatok tényszerű ismertetésén túl nemigen vállalkozik a feltárt jelenségek történeti helyzetbe illesztésére. Erre példa, hogy a kötet meg sem említi az 1846-os galíciai parasztfelkelést, ahol pedig komoly vérveszteség érte a lengyel nemességet. A fentiekből következik, hogy a különösen is izgalmas életmódkutatási szempontok, ahol újabb lehetőség nyílna a magyar párhuzamokra, nem merülnek fel a dolgozatban. Az esetleges hiányok pótlását azonban a magunk körében is megkezdhetjük, ugyanis slusarek munkája felvet egy, az összehasonlító vizsgálatoknál különösen lényeges, igen komoly kérdést: mégpedig a magyar és a lengyel párhuzamos történeti fogalmak, terminusok egymásnak megfeleltetésének problémakörét. A szerző hatalmas anyagot feldolgozó alapossága, valamint a kötet végén közölt egyéb cikkeinek jegyzéke, feljogosít, hogy reménykedjünk a folytatásban. Nagy Zsombor ÓRA, SZABLYA, NYOSZOLYA Életmód, és anyagi kultúra Magyarországon a 17-18. században (Szerk.: Zimányi Vera. Budapest, 1994. MTA Történettudományi Intézete. Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 9. Sorozatszerkesztő: Glatz Ferenc) 161 1. A kötet nyolc tanulmánya az életmód és anyagi kultúra történetének olyan területeire kalauzolja el az olvasót, amelyek a 17-18. századi magyarországi társadalom nagy tömegei életében meghatározóak voltak és amelyeket a kor emberei öntudatlanul éltek át. Ezen életkörülmények a társadalom mindennapjait alapvetően befolyásolták, formálták, alakították az emberek egymáshoz való viszonyát. Zimányi Vera: Néhány szempont az életszínvonal vizsgálatához a 17. századi Magyarországon c. tanulmányában a korabeli ár- és bérstruktúra összefüggései alapján következtet az életszínvonal minőségére, ill. annak változásaira. A 16. századi „árforradalom" — ami a gabonafélék nagyarányú áremelkedését jelentette, amelyet az állatok és állati termékek árainak növekedése már kisebb mértékben követett, az iparcikkek árszínvonala pedig messze elmaradt az előbbiek mögött, amihez a bérnövekedés csak késve járult — Európában évszázadokig éreztette hatását. „Ez a fejlődés természetesen azokat a társadalmakat érintette a legérzékenyebben, amelyekben a munkamegosztás fejlettsége következtében már széles tömegek szűntek meg önellátóak lenni." Ez pedig ekkor elsősorban Nyugat-Európára volt igaz. A szerző, a nemzetközi szakirodalom alapján, szemléletesen mutatja be egy strasbourgi kőművessegéd reálbérének változását 100 kg búza árának függvényében, amely alapján emberünk — általánosítva a kor — életszínvonalára is egyértelműen következtethetünk: pl. a húsfogyasztás jelentős mértékben csökkent. Ezek a változások elsősorban a nagyvárosok társadalmának alsó rétegeit érintették súlyosan, hiszen azok már teljesen elszakadtak az önellátás minden formájától, ezért a 17. századi éhínségek potenciális áldozatai voltak. A kor magyarországi viszonyai Zimányi szerint alapvetően, strukturálisan mások. A nyugat-európai helyzethez képest a gabona ára sokkal alacsonyabb maradt, még az azonosan számított munkabérben mérve is; soproni kőművessegéd gabonaár-munkabér egyenértékkel számol a szerző. A társadalom nagyobb része maradt — ha részlegesen is — önellátó, ezért kevésbé volt kitéve az éhséghullámok hatásainak. Mindezekkel összefüggésben a magyarországi lakosság táplálkozásszerkezete is eltérő képet mutat a nyugatitól: az ottaninál jóval nagyobb volt a hús- és tejtermékfogyasztás. A fentiekkel együtt a 16-17. századi magyarországi viszonyok sajátossága, hogy „a kis háztartásokra is alapvetően jellemző az erős sérülékenység, a tartalékok csekély volta, így egy vagy több évi rossz termés vagy háborús pusztítások esetén itt is könnyen és gyorsan bekövetkezett az éhínség". Ezeket meggyőző példákkal igazolja. A szerző által idézett források