Századok – 1995

Kisebb cikkek - Sándor Pál: Horn Ede pályaképe IV/899

902 KISEBB megkötésében. Ezt az alkalmat használja ki, hogy cikksorozatot íijon Egyiptomból a párizsi Journal des Débats számára „Lettres du Delta" (Delta-Levelei) címmel. Még ugyanebben az évben tagja lesz az Institut Egyptien-nek, ahol székfoglaló előadást tart az egyiptomi tengeri kereskedelemről. 1866-ban megjelenik ,,La liberté des banques" (A bankok szabadsága) című műve, ami európai hírét tovább növeli. A „L'Economie politique avant les Physiocrates" (A közgazdaságtan a fiziokraták előtt) című pályaművéért pedig 3 ezer frankos akadémiai jutalomban részesül. Ugyenez év augusztusában a francia kormány a „grandé naturalisatio"-t a „nagy állampolgárság"-ot adományozza neki, amivel együttjár a teljes francia polgáijog. De ezek után sem érezte magát franciának, miként Lipcsében sem németnek, Prágában sem osztráknak, Brüsszelben sem belgának. Magyar volt és az maradt egész életében és sohasem feledkezett meg hazájáról, amelynek szabadságáért írásaiban, és amikor lehetősége volt, tetteiben is küzdött. Haza vágyott! 1867 júniusában hazajön — látogatóba. Az amnesztia neki is szabad visszatérést biztosított. Pesten kitüntető megbecsüléssel fogadták. Tisztelői rábeszélték: maradjon itthon. így történt, hogy publicisztikai tevékenységbe kezd, de a Pester Lloyd politikai irányával nem ért egyet s ezért a hazaköltözés tervéről egyelőre lemond, és felbontja a Lloyd-társulattal kötött szerződését. Kapcsolatai azonban nem lazulnak meg az ellenzékkel, CIKKEK melynek vezérei politikai barátai voltak. Jókai Mór és Ludvigh János, 1865 óta az Ellenőr brüsszeli tudósítója, unszolják a végleges hazatérésre. Végleg itthon Húsz évi száműzetés után — amikor a hazai zsidóság az 1867. évi XVII. tc. alapján már elnyerte az egyenjogúságot polgári és politikai tekintetben — 1869 nyarán végleg haza jött. Első hazai tevékenysége az volt, hogy létrehozza a Neuer Freier Lloydot, amelynek célja, hogy az ország német nyelvű lakosságában híveket szerezzen a mérsékelt baloldalnak. Két és fél évig szerkeszti a lapot. 1870-ben Pozsonyban választják meg képviselőnek. O lesz a kereskedelem és az ipar pártolójaként az Országos Iparegyesület szakosztály-elnöke. Tisza Kálmán oldalán áll. 1875-ben földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumi államtitkár és a Terézváros választja meg képviselőnek. Ekkor már súlyos beteg; gyomorbajjal küszködik, de utolsó óráiban is dolgozik. Enni már nem tud, így mesterségesen táplálják. Végóráiban így szólt a hetek óta ágyánál virrasztó testvéreihez: „én a végét járom, már nem érzem a lábaimat... El vagyok veszve." 1875. november 2-án hunyt el. Földi porai a Kerepesi úti zsidó temetőben nyugszanak.* * Bővebben lásd: Dr. Bodor Zsigmond, Horn Ede emlékezete. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Budapest, 1914. 169-212.