Századok – 1995

Kisebb cikkek - Sándor Pál: Horn Ede pályaképe IV/899

KISEBB CIKKEK 901 amelyben önvédelemre buzdítja a magyar népet. Horn Ede pedig tábori lelkész lesz Klapka seregében, századosi rangban. Ott marad a vár császári kézre kerüléséig (49. október 2-5.). Emigrációban A tiszti rang, Komárom várának feladása után, számára is biztosítja a szabad elvonulást és a személyi biztonságot. De az osztrák hatóságok megtiltják, hogy korábbi foglalkozásához visszatérjen és a fővárosban letelepedjék. Vágújhelyre, az apai házba vonul s ott meghúzódva tanulmányok közt váija a jobb idők eljövetelét. De Haynau elfogató parancsot ad ki ellene. Szerencséjére szülei idejekorán értesítik erről s kicsempészik fiukat a városból. Prágába megy, ahol rövid ideig (1849. decemberétől 1850 elejéig) rejtőzik, közben rendőri megfigyelés alatt áll, majd három hónapi vándorlás után, márciusban Lipcsébe érkezik. Vándorútja során egy jellemrajzot dolgozott ki Görgey Artúrról s ezért a Hertig Könyvkiadótól némi honoráriumot kapott. Ebből és a magyar szabadságharcról, valamint Magyarországról írott közleményeiért kapott honoráriumokból tartotta fenn magát. Lipcsében nemzetgazdasági, történelmi és filozófiai tanulmányokba mélyed. Itt készíti el „Magyarország március előtt" című könyvét, majd kiadja Kossuthról írott munkáját. Irodalmi tevékenysége révén élénk érdeklődést kelt a német közvéleményben a hazai viszonyok iránt. Az osztrák hatóságok azonban a könyvet elkobozzák. Horn még idejében tovább áll, de az ügy a könyv kiadójának 18 havi fogságba kerül s ebből, csak 600 tallér lefizetése árán válthatja ki magát. Három évvel később a Kossuthról írt könyv angol nyelven jelent meg Londonban. Brüsszelbe 1851 decemberében érkezik meg. Itt fordul a statisztika tudománya felé. Több ilyen tárgyú munkát is ír, miközben állandóan cikkezik Magyarországról a magyar szabadság ügyének érdekében. 1854-ben monográfiát ad ki II. Rákóczi Ferencről. Mestere lesz a francia stílusnak; könnyedén és választékosan ír. Ezért 1855-ben az Indépence Belge-nél főmunkatársi állást kínálnak neki. Ö azonban inkább — világot látni — Párizsba megy s ott Michel Chevalier, a neves nemzetgazda és későbbi szenátor a Journal des Débats-hoz szerződteti. így lesz harminc éves korában európai hírű tudós. Napilapoknak, szaklapoknak írt cikkein kívül, több önálló pénzügyi, nemzetgazdasági kérdésekkel foglalkozó munkát ír. Egyidejűleg a párizsi Kereskedelmi Akadémia tanáraként is tevékenykedik. Részt vesz fontos parlamenti- és kormányankétokon, mint meghívott szaktekintély. Művei elismerést keltenek, nemcsak idehaza, de külföldön is. 1862-ben Viktor Emanuel olasz király nemzetgazdasági munkásságáért a Szent Móric- és Szent Lázár-rend lovagkeresztjét adományozza neki. De német földön még mindig nem kívánatos személy; a württembergi kormánytól érdeklődésére azt a választ kapja, hogy kénytelen lenne őt kiadni Ausztriának, ha odautazna. Párizs azonban biztonságot nyújt neki, sőt 1864-ben, mint a Société agricole et industrielle d' Egypte igazgató tanácsosa, Egyiptomba utazik, ahol közreműködik a 125 millió frank egyiptomi államkölcsönügylet