Századok – 1995

Közlemények - Ifj. Barta János: Illúziók és realitás a magyar jakobinusok mozgalmában IV/883

894 IFJ. BARTA JÁNOS zamosan a stájer rendek felkelését ígérte híveinek, s emellett a mozgalom több ezer állítólagos bécsi, galíciai, horvátországi tagjára is hivatkozott. Magyarországi hívei így gyakorlatilag semmiféle kezdeményezőkészséget nem éreztek magukban. Nem a letartóztatást várták, hanem szinte kívülállóként a felkelés tőlük független kirobbanását. Ezért nem esett kétségbe Laczkovics a bécsi letartóztatások hírére, állítván, hogy „Már későn történt Martinovicsnak meg fogattatása, és a Monarchiának, melly úgyis subsistálni nem fog, nem használhat. Nem adok egy vagy két hónapokat, úgy lövöldözzük az hercegeket, groffokat és bárókat, mint a nyulakat."3

9 A tagok szervezése egyébként is valamiféle esetlegességre mutat. Martinovics még tudatosan választotta ki a társaságok igazgatóit, a továbbiakban azonban — néhány köztudottan ellenzékiként ismert szereplőt leszámítva — a személyes kapcsolatok, máskor a véletlen játszott szerepet az űj tagok megnyerésében. Batsányi személyes idegenkedése miatt utasította vissza Martinovics ajánlatát az igazgatói posztra. Szulyovszky Menyhért, egy tekintélyes Zemplén megyei nemes vonta be Kazinczyt, Hajnóczy beszervezte lakásadóját, Kovachich Márton Györgyöt, mint ahogy mások is a közelükben található, társadalmilag nekik megfelelő szintű személyeket. Ezek a szálak a vallomásokból jól követhetők. A nagykárolyi főispáni beiktatáson főleg a nemesi tagok száma gyarapodott, a budai hivatalnoki körök találkozóin a tisztviselőké. Mert a társadalmi korlátok itt is érvényben maradtak. Az ellenzékiségéről ismert nemesúr, Abaffy Ferenc és fiainak házitanítója, Szolárcsik Sándor, nem tudtak egymás tagságáról, s arra sem gondoltak, hogy egymást megnyerjék (amit a titkos jelek váltásának, s így a másik személy tagságának felismerése kellett volna, hogy megelőzzön).4

0

Azt kell feltételeznünk, hogy a káték szinte önálló életre kelve indultak útnak a földalatti szálakon. Azt is feltételezhetjük, hogy a szervezkedés általában megállt a hátborzongatóan izgalmas káték ismertetésénél s a szervezet további kiépítésében vagy a majdani felkelésben való részvétel kötelezettségére már nem gondoltak sem a szervezők, sem a káték továbbadói. Igaz, a vádlottak ilyen tartalmú védekezését vallomásukban nem szabad feltétlen igazságként elfogadnunk, hiszen ezzel felelősségüket igyekeztek csökkenteni. (Másokhoz hasonlóan Szolárcsik Sándor is úgy nyilatkozott, hogy a beszervezetteknek csak a kátét, vagy kátékat adta át, de nem világosította fel őket a társaságok létrejöttéről.)4

1

Benda Kálmán megállapítását, miszerint a mozgalomban nagyobb volt a lelkesedés, mint a tervszerűség, mégis találónak ítélhetjük.4

2

A magyar jakobinusok tehát nem rendelkeztek olyan szervezeti hátérrel, amely képes lett volna egy tömegmozgalom levezetésére. A hatalom mégis különleges szigorral lépett fel a szervezkedéssel szemben. A nyomozás során nem derülhetett ki, hogy programjuk mennyiben vette át a korábbi nemesi-nemzeti mozgalom vagy a polgári értelmiségi röpiratok célkitűzéseit, mert Németh János jogügyi igazgató nem próbálkozott meg azzal, hogy a mozgalom célkitűzéseiről, egyáltalán törvényességéről elmélkedjen. Nem foglalkozott azzal, hogy ezt a kezdetleges, rosszul kivitelezett szervezkedést nehezen lehetett volna valóságos mozgalomnak tekinteni, de talán még csak veszélyes összeesküvésnek sem. Felségsértésben talált vétkesnek mindenkit, aki valamely kátét lemásolta, továbbadta vagy akárcsak elolvasta. Erre korlátozódott a bizo-