Századok – 1995

Közlemények - Ifj. Barta János: Illúziók és realitás a magyar jakobinusok mozgalmában IV/883

A MAGYAR JAKOBINUS MOZGALOM 891 kodása alatt legalább az ügynöki pályán sikereket ér el, Ferenc alatt azonban az érvényesülésnek ez a nem túl dicsőséges útja is bezárul előtte. Pedig első lelkesedésében azt hiszi, hogy az 1792. március 1-én váratlanul elhunyt II. Lipóthoz fűződő (állítólagos) szoros kapcsolatára hivatkozva könnyű lesz megnyernie a fiatal, alig 24 éves új uralkodót. 1792. március 15-én kelt beadványában arra hivatkozik, hogy az elhunyt császár vele egyetértésben készült bizonyos reformok bevezetésére. „Én és a boldogult császár megegyeztünk..." kezdődik a beadvány egyik, szerénynek éppen nem mondható bekezdése. Másnap, újabb beadványban, azt javasolja, hogy a császár a problémák megoldására állítson fel bizottságot tekintélyes emberekből, akiknek személyére szívesen tesz javaslatot.2

9 Kudarcai miatt azonban hamarosan szembefordul az uralkodóval, s az 1792 végén kelt „Nyílt levélben" már Ferencben és kormányzatában látja a reakció megtestesülését. 1793 őszén alkotmánytervezetet készít a várt országgyűlés számára. Megtalálható benne az uralkodói hatalom korlátozása, a kétkamarás — nemesekből és nem-nemesekből álló — országgyűlés javaslata, a továbbélő nemesi kiváltságok (adómentesség, földtulajdonmonopólium, előjog a tisztségek betöltésére), a nemzetiségek által lakott területek tartományi szintű autonómiája.3

0

Az országgyűlést azonban nem hívják össze, s a tervezet visszhang nélkül marad. Martinovics ambíciója és önmaga túlértékelése azonban töretlennek bizonyul. 1794 májusában fog az ellenzékiek megszervezéséhez. Maga határozza meg a szervezkedés szabályait (ezek némiképp emlékeztetnek a szabadkőműves társaságok titkolódzására, bár végül azon is túltesznek a konspirációban), s maga dolgozza ki a programot is. Két társaság alakul, két külön kátéval (programmal), s akik csak a Reformátorok Titkos Társaságának lettek tagjai, azok nem is tudhatnak a másik társaságról s annak jóval radikálisabb célkitűzéseiről.3

1 A Reformátorok Társaságának Kátéja nem eredetiségével, hanem inkább a magyarországi ellenzék törekvéseinek sokoldalú összegzésével tűnik ki. Többségében olyan szándékok tükröződnek vissza benne, amelyek többször is felbukkantak a megelőző évek röpirat-irodalmában. Alaphangját a korszak két nagy fő tendenciája adja meg: az állami önállóság és a reformokra való törekvés. Az előzőt szolgálja a nemzeti függetlenség igénye (ezúttal a Habsburgoktól való teljes elszakadás formájában), a nemzeti hadsereg felállításának terve, az önálló külpolitika, a szabad bel- és külkereskedelem követelménye. A társadalmi elképzeléseket, részben társadalmi átalakulást, szolgálná valamiféle nemesi köztársasági államforma bevezetése, a kétkamarás országgyűlés felállítása (amelyben Martinovics korábbi alkotmánytervéhez hasonlóan a nemesek és nem-nemesek kamarája különülne el egymástól), az arisztokrácia és a főpapság háttérbe szorítása, a jobbágyok szabad bérlővé nyilvánítása, az adók eltörlése (de legalábbis csökkentése), a kamarai javak és az egyházi birtokok állami használatba vétele. Itt is szerepel az autonóm nemzetiségi tartományok felállításának a terve.3

2 Hiába iktatta a Reformátorok Társaságának kátéjába Martinovics a nemesség adómentességét, kizárólagos jogát a földtulajdonra, valamint a paraszti szolgáltatások fenntartását, azzal mégis tisztában kellett lennie, hogy ez a program — reformtörekvései miatt — aligha nyerheti el a nemesség többségének a támogatását. Feltette tehát a kérdést, hogy mit nyerhet általa a nemesség. A választ