Századok – 1995
Közlemények - Ifj. Barta János: Illúziók és realitás a magyar jakobinusok mozgalmában IV/883
A MAGYAR JAKOBINUS MOZGALOM 889 gették meg, akik nem voltak nemesek. Bizonyos megyékben a polgárokat a régi öltözködési rendtartások felújításával igyekeztek kirekeszteni a korona hazatértét kísérő ünneplésekből. Jól megfért saját születési előjogainak védelme a szabadkőműves páholyok nemesi résztvevőinek gondolatvilágával is. Nem csoda, ha a polgárság elbizonytalanodott, s nem tudta, hogy hova álljon. A parasztság ugyanakkor értetlenül szemlélte a megyék örömujjongását s azzal semmiféle közösséget nem érzett. A megyék legfeljebb abba egyeztek volna bele, hogy ha az új uralkodó (II. Lipót) segíteni akar a parasztokon, azt a nemesség kára nélkül tegye meg. E segítés módját többek között az adófizetés és a fuvarozás kötelezettségének eltörlésében látták. A gyakorlatban újra mindennaposak lettek a parasztsággal szembeni önkényes nemesi lépések.2 2 Amire nem vállalkoztak a megyék, azt felvállalták a röpiratok. Ballagi Géza az 1790-95 közötti időszakra kb. 600 röpiratot számlált össze, ezek közül mintegy 500-nak a megjelenése 1790/91-re esett.2 3 Ebben a röpirat áradatban már valóban felbukkannak a polgári átalakulást ösztönző célkitűzések. A mérsékeltebb hangú szerzők (mint Széchényi Ferenc gróf) az arisztokráciát biztatják a köznemességgel szemben élvezett előjogaikról való lemondásra. „A franciaországi zendülésre" c. anonym versben feltűnik a később sokszor ismételt hármas ellenség, „a három agyarkodó ördög", a király, a papság, és az arisztokrácia összekapcsolása. A valamivel merészebb röpiratok a nemesi adózás bevezetését is szükségesnek tartották volna. Többen felvetették, hogy a jobbágyokat illesse meg a költözés, a birtokszerzés, a hivatalvállalás joga, esetenként még a földtulajdon és az országygyülési képviselet lehetősége is.24 E röpirat-irodalomban gyakoriak a figyelmeztetések és a jóslások. Széchényi Ferenc gróf óvta a nemességet, nehogy a nemzetközi helyzet (azaz a francia események) miatt megszorult uralkodótól olyan engedményeket csikaijon ki, amelyeket az majd utólag megpróbálna visszavonni. Nagyváthy János pedig Lengyelország példájára hivatkozott, amelyet nemessége rövidlátása vitt romlásba. Nehezen eldönthető, hogy a politikai publicistává előlépett agrárszakíró utópisztikus verssorai, amelyekkel a nemesség és a parasztság várt megbékélését kívánta illusztrálni, őszinte reménykedést fejeztek-e ki, avagy éppen a megvalósulás irracionalitását: Akkor fog a szelíd bárány a farkassal, A megláncolt jobbágy a volt Tirannussal Egyezségre lépni. És a méltóságos Gróf örül a szűrös embert barátságos Karjai láncával melléhez kulcsolni, S mint testvér testvérét nyájasan csókolni.25 A szakirodalom e röpiratok széles skáláját dolgozta fel. Ebből kiderülhetett, hogy az egyes szerzők merészségét vagy önmérsékletét csak korlátozottan befolyásolta társadalmi pozíciójuk Akadt közöttük jószándékú arisztokrata (mint Széchényi gróf), és makacs köznemes (mint ócsai Balogh Péter), áldozatra kész, belátó értelmiségi (mint Hajnóczy József) vagy utópisztikus elképzelésekben ringatózó publicista (mint Nagyváthy János). A legradikálisabb írások névtelenül jelentek meg, mint a Szabolcsban 1790 májusában felbukkanó „Parasztok dek-
