Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
782 GECSÉNYI LA-DOS A Bécs és a hódoltsági, partiumi, erdélyi területek közötti nagykereskedelmi forgalom Budán vagy akár Vácon át történő közvetlen bonyolítása — különösen ha netán tiltott hadfelszerelési áruk szállítását is jelentette — nemigen volt elképzelhető olyan intenzív személyes részvétel mellett, mint amilyet Thököly megvalósított. Szarvasmarhaexport, iparcikkimport több tízezer forintot meghaladó tételekben — ellentétben a kis és közepes nagyságrendű kereskedőkkel — az adott háborús viszonyok közepette a kereskedőt mindkét oldalon gyanússá, zsarolhatóvá tették. Thökölynek be kellett látnia, hogy ha kereskedői működését töretlenül folytatni akarja, azt csak minden gyanún felülállóan,a törökösség vádjától teljesen mentesen teheti. A jelek szerint ő maga is nemcsak belátta a változtatás szükségességét, de a következő években döntő irányváltást hajtott végre üzletpolitikájában. Nem utazott többé török területre vagy a Partiumba, Erdélybe. Miként azt 1578-ban megfogalmazta: „A magam tisztességes kereskedését nagy károkkal (mivel azt odalenn a törökök és az erdélyiek között űztem, ahová hadi szolgálaton kívül nekem soha többé utaznom nem szabad) abbahagytam, mely károkat nem akarom sem megbecsülni, sem felnagyítani; ezt a hűségem miatt tettem, mellyel 0 császári felségéhez köteles vagyok és amelynél maradni akarok; ezeket akarattal és szívesen szenvedem el. Azért mert a vagyonom nagy részt a törökök és az erdélyiek közül kihoztam s mert azt egykor ökrökbe fektettem, az előző és a mostani évben sok ezer forintot vesztettem."7 4 Az új helyzetben tiszántúli és erdélyi üzleti ügyeit a megbízottjául (a latin kifejezés szerint faktor, németül Verwalter) kiválasztott ismert debreceni kereskedőre Tar Istvánra ruházta. Ismeretségük talán még az 1560-as évekre nyúlt vissza, amikor Tar mái- jelen volt a tokaji harmincadon vámoltató tőzsérek sorában.7 5 A debreceni jegyzőkönyvek adatai szerint kapcsolatban volt erdélyiekkel és ismert volt a német kereskedők előtt is. 1572 januárjában a bécsi lerakatban működő nürnbergi Kari Gössweinnek 900 forint értékben vállalt kezességet egy polgártársáéit.7 6 15 75 májusában Korlath Györggyel egyetemben 60 hordó kasza szállítására kapott engedélyt az erdélyi fejedelem számára.7 7 1 5 7 5 nyarán Hans Rueber kassai főkapitány a Tarral szemben fennálló adósságát (5 635 ít 40 kr 2 pfennig) Hans de Monte (Bécsben élő) iglaui és Georg Kirchamer bécsi polgárra ruházta át.78 Thököly és Tar együttműködésének kezdeti szakaszát korántsem ismeijük eléggé, ám éppen utóbbi tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy Thököly korántsem véletlenül választotta őt képviselőjének. A változatlanul folyó bécsi kereskedés mellett ugyanis egyre inkább előtérbe kerültek a hadiszállítások és Tai- kelet-magyarországi kapcsolatai ebben is komoly előnyt jelentettek. A vöröskői uradalom Thököly által tervezet*" megvásárlása kapcsán 1578. július 2-án Paul von Sara felső-magyarországi (kassai) főkapitány-helyettes így írt egy ajánlólevélben Thököly ügyleteiről Ernő főherceghez: (Thököly) „ennek a helynek a hadügyéhez, O császári felsége Szepesi Kamaráját illetően, a végházakhoz való élelemmel és más ügyekkel sokat szolgált". Krusith János főkapitány két nappal később hasonló értelemben nyilatkozott „néhány éve ismerem őt és a várakhoz szolgálatkész volt". Radéczy István egri püspök, kamarai praefectus nem fukar-
